A marhahus-ár ügyében.
A marhahus-ár ügyében.
Iménti közleményünkben jelentvén, mikint Pestmegyének közgyülése a marhahus ügyében egy küldöttség által véleményt rendelt adatni, megigértük egyszersmind, hogy ennek tartalmáról, s a megyének határozatiról további tudósitást teendünk.
Ime, most beváltjuk szavunkat.
A kiküldött bizottmány nem oldhatta meg feladatát azon napra, mellyen a közgyülés végképen ohajtott ez ügyben határozni, mert az intézkedésekhez, miket javaslandóknak vélt, a helybeli városi hatóságok hozzájárulását is szükségesnek tartván, ezeknek meghatalmazott küldötteivel kivánt tanácskozni, s ezért a közgyülési Rendeket felszólította, hogy a két város tanácsait s választott polgárságát hívnák meg a javaslatok kidolgozásában megbizottaik által részt venni. – A Rendek helyeselvén az indítványt, egy táblabirót, egy szolgabirót és esküttet azonnal a gyülésből kiküldének az érdeklett felszólítás megtételeül a két városi hatósági testületekhez. 255– Ez csötörtökön történt. Pénteken tartatott a megyei bizottmány s a városi tanácsok küldöttei által a tanácskozás. Szombaton referáltatott a vélemény. – Mind ez előkészületeket azért tartottuk kötelességünknek illy részletesen elmondani, miszerint lelkismeretesen tüntessük a közönség elébe azon rögtönös erélyességet, körültekintő gondosságot, s a hatóságok kölcsönös egyértésének elérése utáni törekvést, mikkel Pest megyének Rendei a szegénység feletti atyáskodásban eljárnak.
A küldöttségi vélemény legelőbb is azon meggyőződést fejezi ki, miképen „a n. m. m. kir. helytartó tanácsnak azon eljárása, melly szerint a mostani körülmények között figyelmét a fenforgó szükségre forditotta, egyszersmind az élelembeli szerek kiméretése körül tapasztalt kihágások megszüntetésére intézkedett, teljesen méltánylandó.” És az indítványozott elismerést a közgyülés nem is tagadta meg, sőt inkább annak kifejezését készséggel és ellenszó nélkül elhatározta, – és tapasztalván, miként a kir. biztos ő magának sem kiküldetésében, sem eljárásában a megyének árszabályozási és felügyelési jogai nem csonkítatnak, – mikint ellenben „a biztosság által csak a megyeileg kidolgozott, s a városok által foganatba vétetni szándéklott, azonban valósággal foganatba nem vétetett rendszabályok életbe-léptetése eszközöltetik:” azon egyéneknek, kik e vegyes biztossághoz a megye részéről vannak kinevezve, utasitásba adá, hogy a biztossági határozatok végrehajtásában minden segédkezéssel legyenek.
Átment ezután a küldöttségi vélemény a hus-ár szabályozására, mellyet illetőleg a n. m. helytartóság egy kegyes intézvényében több magánosnak az iránti panaszos felszólamlását említi, hogy a marhahusnak mostani, fontonkint 16 v. krajczárban megállaptott ára felette magas, – és hivatkozik továbbá azon köztudomásra, hogy a marha ára az országban alább szállott. – E részben a küldöttség ohajtandónak itélte, bár a vágó marha árának leszállása iránt adatok hozattak volna fel, miknek hiányában s különösen a mostani körülményekben, hol a küldöttségnek bizonyos tudomása van egy részről a marha-árának magassága, más részről pedig a felől, hogy az eddigi fogyasztás által a nyári hizlalás már felemésztetett, a hizlalásra szolgáló termesztmények drágasága miatt ellenben vágni alkalmas marha alig és csak igen felrugtatott áron kapható, szóval midőn tudomása van, hogy a körülmények, mellyekért és mellyek között az árszabályozás november hóban 16 krra tétetett, egy átalában nem váltotzak: a véleményező küldöttség nem gondol uj árszabályozást lehetőnek.
Támogatja a küldöttségnek véleményét azon körülmény is, msizerint a kir. vegyes biztosság, midőn próbavágatást akarván tétetni, vágó marhát készült megvétetni, ennek árát olly magasnak találta, hogy a próbavágást meg sem kisérthette, ha arra nem kivánt bizonyságot szerezni, mikint a mostani szabott ár alacson a marha árához képest.
S valóban csak e körülményből lehet magyarázni a helybei mészárosoknak amaz, ismételve sürgetett kivánságát, miszerint ők minden hónapban próbavágást, s ennek eredményéhez képest szinte minden hónapban uj árszabályozást ohajtanak.
A küldöttség véleménye mellett szól a megyének azon fenálló szabálya is, miszerint a hu-limitatió csak kétszer történik egy évben, minden félesztendőben egyszer, s igy 256most az uj szabályozásnak ideje sincs. E fenálló statutum kötelességet is foglal magában, mellyet a megye tartozik sértetlen teljesíteni a mészárosok irányában. Ezek ugyan is mindenféle készleteikkel azon alapon látták el magokat, azon biztosságban intézkedtek, miszerint a hus ára novembertől kezdve félesztendeig egyenlő maradand. A megyének nem szabad kijátszani a magánosok olly érdekeit, miknek alapja publica fides. – A bizonytalan időben ingatag árszabások épen olly veszedelmesek, kárthozók, minők az ingatag vámok. –
A megye Rendei tehát nem bocsátkozván ez uttal uj árszabásba, a marhahús fontját 16 kron hagyták.
Azonban enyhitésről gondoskodott a közgyülés, mert a szegénység irányában több oldalról nyilatkozott kivánatoknak a lehetőségig eleget tenni, s minden segitő eszközöket alkalmazásba venni szivesen ohajtott.
A küldöttség e részben legsikeresebbnek azon rendszabályt reménylené, ha a hetivásárokon épen úgy szabadna marhahust árulni mindennek, mint egyéb élelmi szereket,. – Illy intézkedést azonban a városi tanácsok küldöttjei, bár jelesül Pest városa tanácsának részéről elvileg ohajtottnak jelentetett ki a concurrentia behozatala, a mostani formák között, részint mivel az a mészárosok czéhszabadalmával ellentétben áll, részint mivel a város királyi haszonvételeit csökkentetné, mikkel pedig felsőbb helybenhagyás nélkül nem intézkedhetik, azonnal életbe léptethetőnek nem tartották; azt mindazonáltal megajánlották, hogy városaik ez intézkedések eszközölhetéseért a felsőbb helyeken lépéseket teendenek.
A közgyülési szólók nem voltak a városi küldött urakkal egy értelemben. Mert hiszen tudják, hogy például henteseknek is van czéhök, s mellettök még is szabad sertéshust árulni a hetivásárosoknak. Tudják, hogy a pékeknek szinte czéhök van, s még is szabad kenyeret árulni. Ha tehát a hentesek és pékek czéhszabadalmai nem hátráltathatják a hetivásárok szabadságát: nem lehet belátni, miért ellenkeznék evvel a mészárosok czéhszabadalma. A mi pedig város haszonvételét illeti: ezt valamint a sertéshus és kenyér-árusok ellenében is biztositani. – Felhozatott ugyan azon lehetség is, hogy majd rosz husokat fognak behozni; de a mint a kivülről behozott sertéshusra lehet felügyelni: ugy nem áll semmi ellent, hogy a marhahus felett is ellenőrség gyakoroltathassék. Ha máskép nem, legalább akkint, hogy ha ki a hetivásárok alkalmával marhahúst ohajt vágni, az eleven marhát hajtson be, s azt a városi vágóhidon vágja le.
Hogy pedig az illy concurrentiának meg vannak enyhítő eredményei: azt igen szólólag és czáfolhatlanul bizonyitja azon tapasztalás, miszerint köztudomásu dolog, hogy midőn a városi hentes 24 kron adja a sertéshus fontját: addig a vidéki hetivásáros 12–15 kron méri azt, s igy felényi áron látja el a szükséget.
Nem lehetvén azonban a megyének, mert köréhez nem tartozik, a városok héti-vásári rendszabályain változtatni: avval kényszerült e részben megelégedni, hogy a két városi tanácsot hivatalosan megkereste, akarják a héti-vásári szabad concurrentiát a marhahus tekintetében is megnyitni, megtenni mind azon lépéseket, mik ez üdvösnek igérkező rendszabálynak eszközlésbe-vételére szükségeseknek látszhatnak. A megye Rendei biztosan reménylik, hogy a városi 257hatóságoknak e szabadság minél előbb meg fog adatni, mert a szükség, mellyet eddig juh-hus, most még burgonya enyhítettek, ezeknek s efféléknek elfogytával mindinkáb növekedhetik, s a felsőbbségek gondoskodását a mostaninál is nagyobb mértékben igényelheti.
Amaz esetre azonban, hogy a két városnak meg nem engedtetnék a javaslott versenyt megnyitniok, a megyei közgyülés az osztályozott árszabást kivánja megkisérteni, miszerint 16 kron csupán ollyan ökör és tehénhusa mérethessék, mellyben 40, illetőleg 30 font fagygyu volt; a hitványabb, azonban ép és egészséegs marhák husa pedig olcsóbb áron legyen adandó.
Igaz, hogy illyen árszabás megtartása igen utána látó, éber és folytonos ellenőrséget, felvigyázatot igényel. Azonban azok, kik a vegyes biztosság intézkedése következtében most a mértékek pontos megtartását annyira kieszközlék, mi szerint, a hogy Buda városa küldöttje nyilvánitá, azóta az e részbeni panaszok teljesen megszüntek, a hus osztályozásásra is sikeresen felügyelhetnek. S nem lehet kétség, hogy a városi érdemes polgárság közül elég lelkesek fognak vállalkozni a zellenőrködésre, csak a városok részéről megtétessenek a rendelések, miszerint az illy nemese vállalkozók mentve, óva legyenek a gúnyoktól, becsmérlésektől, mikkel a mészárszékek emberei, sőt magok a városi biztosok és drabantok részéről eddig méltatlanul illettettek. – Ha a végzést jól értettük, az árszabás ez osztályzáas a vegyes biztosság által leszen eszközlésbe veendő, ha a most érintett felügyelést a városok megajánlandják.
A szegénység érdekében van hozva azon további határozat is, miszerint 2 fontig nem szabad nyomtatékot adni, hanem használható hust kell vágni; a nyomtaték csak a 2 fontnál nagyobb mennyiségü mértéknél adathatik.
Ugy látszik legczélszerűbb volna, mit a megye Rendei ohajtottak, hogy a mészáros czéhnek eltörlése nélkül, a héti vásárokon engedtessék a marhahus szabad kimérése. –
