Vezérczikk. (Tengerészeti hivatásunk.)
Vezérczikk. (Tengerészeti hivatásunk.)
Midőn mi e ályát jövendő jobb létünk egyik szilárditó eszközéül ajánlottuk hazánkfiaink figyelmébe, elleneink gunyolva feleltek piszkolódásokkal. Szokják mondani, hogy az életből meritett példa leginkább szégyeniti s meghazudtolja a roszakaratu embereket ferde vagy hamis ellenvetéseikért, s mi e hit csalhatatlanságához ragaszkodva ezentul is csak tényekkel s elvitathatlan adatokkal fogjuk ügyeink előmozditását erősiteni. –
Az ezidei austriai Lloyd Journal 43 s 44-dik lapjában olvassuk, mikép a chinai vizeken jelentkezett két első austriai hajót: „Arionét” és „Robeztet” dalmát kapitányok kormányozták, tehát Magyarországhoz tartoztak, s ekkép mi is hazánkhoz tartozó tartomány lakosait e czélra használhatnánk, ha a tenger forgalmát fejleszteni törekednénk. Arione kapitánya Covachevich Antal elhagyta Triestet 1844-dik september 14-dik napján Londonba induló, onnét pedig megjárta Sincaporet, Macao és Cantont. – Robezt pedig Ragusából vitorlázott Liverpoolba, onnét Bataviába, Cantonba és vissza. – Szóljon ki hazáját szereti: nem öröm polgártársaink e mozgásaikról illy lelkesitő hireket olvasni? S még is, ha ismételjük: a magyar tengerpart reánk nézve megbecsülhetlen kincs, mit tesznek ellenünk? süket 522fülekkel gunyolnak. – Csak gunyoljatok a szárazföldön, de menjetek a tengerre, majd megtanuljátok az örök igazságot arczra borulva elismerni. –
A magyar tengerészet előteremtését lehetlen dolognak tekintik elleneink; csak az, ki a tárgyhoz nem ért vagy oda hajlik, hová lelkiismérete nem vonhatja, állíthat illyesmit. A gyakorlat vagy igazság embere példákra vezeti vissza a kétkedőket, s ezeknek hiánya mellett is bizik az isten mindenható hatalmában. Egy nemzetnek csak akarni kell s akarata nem gyermek álma, s Belgahon megmutatá (lásd e lapok 9-dik számát) miszerint ez állitás szent s való. De idézzünk ujabb, s nagyobbszerű példát az Austria Lloyd Journál ez idei 48-dik számából.
A Moniteur Grec szerint a görögök 1815-ben azon veszélyt, mellyel a barbariai martalóczok akkor a kereskedést és hajózást fenyegeték, ürügyül használák arra, hogy az ágyukat kereskedői hajóikon megtarthassák. A török kormány ezt annál örömestebb elnézte, mivel ezáltal kiszabadult azon embarrasból, miszerint hajóhadat a tengerre nem küldhetett. Ekkint Peloponesus és a görög száraz-föld lakosai 1821-ben olly hajóhad birtokában voltak, melly a török tengeri erőn gyakran győzödelmeskedett. Annak fentartása azonban sokkal inkább igénybe veve minden anyagi erőt, mintsem hogy a kereskedelmi tengerészet a miatt ne szenvedett, különösen pedig az olly tetemes és jövedelmes parti hajózás egészen el ne akadt volna. Csak nagy sokára a béke helyreállása után, és ekkor is nem előbb, mint 1835-ben kezdének a görögök ismét nagyobb figyelmet forditani parti hajózásukra, melly azóta mind inkább gyarapodik. Ez 1837-ben 1000 különféle nagyságu hajóból állt, melly mintegy 30,000 tonnát birt el. Hydranak volt 30 brigantinje és goelettje; a Syraba menekült ipsariotáknak legfölebb 30, a specziotáknak 10. A többi az archipelagus szigetein és az éjszaki sporadokon volt. A ki akkor azt reménylette 523volna, hogy megéri azon időt, mellyben Görögország tengerészete a más kereskedő statusokéi között jelentősségre emelkedik, ábrándozónak tartották volna, és e remény még is olly hamar teljesedésbe ment.
Érdekes a mit a Moniteur a görögök hajóépitéséről mond. Europában ugymond, megfoghatatlannak találják, mikint sikerülhetett a görög parti hajózásnak ama szerencsétlen háboru után olly rövid idő alatt 3000 hajót épiteni, s tengerészekkel ellátni. Ez azonban könnyen magyarázható a görögök sajátszerű értelmiségéből, mellyet más mivelt tengeri népeknél olly nagy mértékben alig találhatni. Europában nehéz egy hajót vitorla-készen előállitani, ha csak egy tőkepénzes a hajó-költségeit magára nem vállalja, és a hajósgazda az élelmezésről s napi fizetésről nem gondoskodik. Görögországban ellenben tőkepénzesek, hajóépítők, kapitányok és matrózók összeállanak. Megveszik a szükséges anyagi szert, fölépitik a hajót, vizre bocsátják, megterhelik, a kapitány átveszi a vezérletet, a legénység hajóra száll, s tengerre kelnek. Senkinek sincs szabott dija, a nyereséget egymás között aránylagosan felosztják s minden jól megy. Nehány esztendő alatt a hajó kifizeti magát, melly aztán a matrózok tulajdona lesz, kik aztán magok rovására hajóznak, és a kölcsönző s hajós-gazda iránt minden kötelezettség megszünvén, terhet olly vitelbér mellett vállalnak el, melly más nemzetnél nehezen hozna jövedelmet. Tudván, hogy a takarékosság czélra juttat, a kapitány és legénység olly nagy mértékletességet fejt ki, mellyen a keleti népeknek átalában tulajdona. 4–5 matróz szolgál egy hajón, mire Europában 10–12 szükséges. Táplálékuk hajókenyérből, veres hagymából, olajbogyóból és száraz figéből áll.*
Tanúlság: minden csekély alkalomnak is használása; a jogos állapotnak fel nem adása, erőben, teherben, javadalmakban egyesülés és aránylagos részesülés; mértékletesség mint legerősebb gyarapitó szerv; és az üzletnek mennél kisebb költséggel teendő eszközlése; végre: jobb egy példa száz tanácsnál. –
Ifj. Szabó Pál.
