Nézzünk szét.
Nézzünk szét.
Egy kis falusi iskolai vizsgálat. Az Erdélyi Hiradóban a mező-kölpényi iskoláról következőket olvashatni. Jelen voltam a mult mart. 15-kén tartott vizsgálaton, s valamint tisz. Molnár Dánielnek, ki az elaggot iskolatanitó hivatalát önkint s minden fizetés nélkül teljesiti, a gyermekekkel volt bánását, ugy a 30 gyermeknek viseletét nem tudom eléggé méltányolni. Mert két hónap alatt az Edvi Illés Pál kézi könkyvéből a kezdő gyermekeknek valókat,és a természettant, s különösen több versezetek közt az „arany ábéczét”, több „bibliai történeteket”, „gazdasági kistűkört”, a „kis verselgőből” a nevezetes dalokat megtanulták; az „uj énekes könyvből” több darabokat tudtak elszavalni és énekelni, a főbeli és tábláni számvetést dicséretesen adták elő. Hanem különös volt az: hogy a nagyobbak, kik az öreg iskolatanitó alatt is tanultak volt, kézirást olvasni tanultak 15-en, kik közül 9-en 25 féle különböző kezek irásait folyvást tudták olvasni. Távulról sem kivánom bántani a tiszt. Molnár Dániel szerénységét, ha kijelentem: hogy tanitási módját szeretném minden tanitó sajátjává tétetni, mint a ki rendszerint minden kérdéseiben, különösen a természettanbeliekben, a vallás és erény szempontjából indulván ki, 614rövid ideig tartott nevelése igazi észképző és szivnemesitő volt. Innen érthető hogy azon 30 gyermek közül a tanulás óráiról – a betegség esetén kivül – soha egy sem maradt ki. Egész fenyiték pedig – a hajdani s még most is itt ott mutatkozó, barmokhoz is illetlen bánás helyett – csak ebből állott: a szoba kulcsát a hibzáó kezébe adták, azon meghagyással: hogyha többet hibáz, azon kulcscsal fogják reá zárni az ajtót, mig a büntetést kiállandja, és ez egyszer sem történt. Teljes meggyőződésem az: hogy ha tiszteletre és szeretetre méltó a tanitó, önként megnépesül az iskola; hanem ha e kettő hiányzik – jó, jó a törvényes reászoritás is; de ezer kényszeritő eszköz sem képes ugy megnépesiteni az iskolát. – A vizsgálat után 10 jutalomkönyvet osztottak ki. Végre bucsuvétel végett az örömel tölt gyermekek a papi lakba bégyülvén, a tiszt pap ezt kérdé: mellyik kiván a mérsékleti egyletbe beállani? és 28 jelen voltak mind beiratták neveiket.
Tanoda helyett kórház! Baljós helyettesités, hanem magyar is egyszersmind, vagy nemzeti életünkben is nem annyira orvoslással kell e mindig foglakodnunk, minthogy ujból épitkeznék a nemzeti nagyság jelenségei körül?! – S hogy ez még sorsunk mostan is, tanusága, – s hogy lesz ezután is, félünk omene egy alsófehéri alapitvány. Kórházról volt szó, mellynek megnyitásához 3000 vft évi költség kell. S fel áll egy ülnök: Sárpataki Zsigmond, és mondá: alapitottam volt Diódon egy iskolát, de miután az nem sikerült az arra szánt öszveget, 2000 ezüst ftra kipótolván a kórháznak ajánlom stb. Erre Dr. Váradi Sámuel hasonlóan annyit ajánlott, sőt 200 pfttal még nevelte. – Szomoru dolog, hogy illy nagyszerűbb ajánlatoknak a népnevelés ügyétől el kelle szakitatniok, csak azért, mert további adakozást nem sikerült általok felidézni! – Azonban a szegények, a nyomorultak ügye is szent, azért legyen a nemes emberbarátok ajánlatain isten áldása! – Egyébiránt a kórház megalapitása akkint eszközöltetik a megye által, hogy minden „nemes füstre” 5 pkr. rovatott négy éven át. – Ohajtjuk, hogy a végzés teljesedhessék.
Érdekes kiállitás. Manchesterben a hatóság szépen rendezve kiállitotta a hamis fontokat, mértékeket, miket egy év alatt elkobzott. – Ugy hisszük nálunk is numerosus kis kiállitás válnék az illyenekből.
Közös raktárak. A zágrábi ujság egyik értesitőjében olvassuk, miképen a zágrábi varga-czéh (Schuhmacher Innung) közös raktárokat tart a városnak két részében, s itt szolgálja a közönséget a helyett, hogy mindenik mester maga fizetne külön boltot, ebben maga vagy valamelly embere vesztegetné az időt, s otthon műhelyét vagy felügyelés, vagy egy munkás egyén nélkül hagyná. – Jónak láttuk ezt azért megemliteni, mert nálunk itt Budapesten kissé nehezen népszerüsödik a közös raktárak eszméje. – Budán csak az asztalosok két egyesületéről, és a kárpitosokról tudjuk, hogy illy raktárt tartanak. Pedig ugy vagyunk meggyőződve, hogy a többi czéhek is jó haszonnal követhetnék e példát. Azon pénzöszvegeket, miket most olly számos boltok drága árának fizetésére kell kidobálniok, saját magok vagy műhelyeik szükségeire, erősbitésére fordithatnák, bátran fogadhatnának lakhelyeket a külsőbb tehát olcsóbb tájakon is, holott, ha most boltjuk nincsen is, a belső városhoz közelebb, tehát drágábban kell lakniok. – Hát méltóztassanak az illető czéhbeli urak komolyan gondolkozni a közös raktárak hasznai s felállitási módjáról.
Magyarországi főtanodában csak német előadás. Illy botrányról értesitetik az Életképek szerkesztősége Pozsonyból. Az ember, ki Martiny urnak tanszékét foglalta el, nem csak mellőzi a magyar nyelvet előadásaiban, hanem csak németül praelegal, kisérleteit igen gyakran csak a német fiatalságnak adja. S a tudomány, mellyet előad, a természettan, azon tudomány, mellynek ismerete jelen realisticus igényletü korunkban, az iparosság annyi mozgalmai között olly elkerülhetlen! Most midőn a realis tudományok fenálló tanszékein a hazafiuság leglángolóbb törekvéseivel kellene igyekezni a polytechnicumi oktatások lehető kipótlásán, most veheti lelkismeretére egy magyarországi oktató, hogy megfoszsza a magyar fiatalságot az alkalomtól, mellyben ha iparos pályára fog sodortatni, mindennapi kenyerének csirái rejlenek. Ez olly botrány, sőt vétek a hazai érdekek legszentebbjei ellen, ugy annyira, hogy hajlandók vagyunk az egészet tévedésnek venni mind addig, mig e részben bővebb értesitést nem nyerendünk.
615A londoni pénzpiacz szigorai enyhülni fognak. A Globe hirdeti, mikint Londonban már néhány vasuti társaság feloszlott, mikint tehát az ezek által biztositékul letéteményezett öszvegből 300,000 font sterling fizettetik vissza. Ezen kivül az angolbank is most teendi osztalék-fizetéseit. – A pénzszükség e szerint kevesbedni fog mi előbb.
Az orosz kormány folyvást 50 emissariust tart Francziaországban, kik a franczia műipar fejledéséről jelentéseket tesznek, s műiparosokat toborzanak Oroszország számára. – Bár a mi iparegyesületünknek csak arra volna ereje, hogy koronking mustrákat hozathatna onnan?
Bajorországban, mint a hivatalos közleményekből kisül, 1841-től 1844-ig 16,000,000 tallért rakott be a lakosság a lotteriába. A kis Bajorországra nagy adó! – E nagy öszvegből csak 9,000,000 tallér ment nyereségül vissza a betevők birtokába, – s igy 7,000,000 tallérnyi öszveg tökélyesen eljátszatott. – Iszonyu lehet azon játékdüh, melly igy szijja meg az embereket!
Selyemkiállitás. Lionban a kereskedelmi kamara selyem-kelme-kiállitást rendez, csupa külföldi gyártmányokból. – Ők, a francziák, vigyázó emberek! Nem bizzák el magokat azért, mert a selyem-ipar nálok legvirágzóbb; hanem igyekeznek a külföld e részbeli törekvéseit egy tekintetre megismerni, miszerint tudhassák, hogy versenytáraiktól, mennyire kell félteniök a selyemszövés egyik vagy másik ágát. Hol közlekedést fognak tapasztalni, ott bizonyosan hatalmas inger fogja őket további tökélyebülésre ösztönözni, ingere az elsőbbség dicsőségének, s előnye a haszonnak. – Bár csak mi is megszoknók azt az éberlevés erényét! Nagy szükségünk van rá!
Örsy.
