A családról.
A családról.
Dolgaim az iparegyesület szállását ejtették utamba, s ámbár teendőim sürgettek, mégis megloptam időmet s kevés pillanatra fölugrék az egyik tanterembe, hol épen Virnau János ur füveszeti előadást tartott.
El akarom mondani, a kevéske perczek alatt; mig jelen leheték, minő előadást hallottam.
Oktató ur csalánt tartott kezében. beléptemkor annak füvészi meghatározását adta. Erről nem szólok, mert rendes hallgatónak kell vala lennem, hogy mit e részben tudományosan mondott megérthettem volna. Ezt meg nem tanultam és csak sajnálnom kellett, hogy érkezésem nem volt ez előadásokra eljárni, s őszintén szólva, hogy figyelemmel sem voltam az iparegyesület tanitási hirdetményeire, s jó formán nem is tudtam, hogy ez egyesület illyen tanügyekkel is foglalkodik. Szégyen is, kár is rám nézve e figyelmetlenség, – restellem is eléggé; csak az vigasztal, hogy nem magamnak vétke és vesztesége ez. Tudom, hogy ismerőimnek szóval is épen olly nagy ujságot mondtam, mint olvasóimnak ujdonságot irok ezennel, előadván, hogy még csalánról is lehetett volna valamit tanulniok.
949Befejezvén rövid szavakban Virnau ur azokat, mik tárgyáról füvészileg mondandók valának, átment annak gazdasági, iparos és orvosi alkalmazásaira.
A nagy csalánt, mondá, gyönge korában öszvevagdalva, korpával keverve, az apró baromfinak adják eledelül a majorosnék; – adják a sertéseknek hizlaló, – a teheneknek tejeltető tápszerül, s a tej, mellyet ez eledel után ad a marha, gazdag és szép sárga vajba tömürűl. Sőt konyhai növény gyanánt is használják a szakácsnék s tavaszszal mint a parajból, egészséges és jó étket készitenek belőle.
Iparos tekintetben rostjai teszik igen használhatóvá. Kikészitve mint a kender, erős és vékony szálakat ad, mikből sem régiben is Francziaországban és Belgiumban a csalánkendőket (Nesseltuch) szőtték, – Svédországban Norvégiában, s az orosz birodalomban most is sokféle finomabb és durvább szöveteket készitenek, különösen pedig a vogulok s egyéb e családhoz tartozó népek köteleket, alatságokat vernek, mik a tengeri hajókon keresve alkalmaztatnak.
S nemcsak rostjai azok a csalánnak, miket az iparos fölhasznál, hanem nedve is, melly gyapot, és gyapjuféléket zöldes sárgára fest. Gyökereinek már külseje is sárgás, vizbe főzve pedig a tojást például szép sárgára festi. Használják is husvéti tojások festésénél.
Orvosi tekintetben előadó ur, mint programmja is igényeli, csak keveset mondhatva azt emlitette, hogy gyógyszertári szer, és hogy a földnépe kivált mellbajokban sikeresen szokta használni főzetét.
Im egy két pillanat alatt mennyi sokféle alkalmazása felül a csalánnak vehetett a hallgató értesülést! Bizony megérdemelné a füvészet, hogy illy népszerü ismertetése sok hallgató előtt történjék. Hitvány gyomfű helyelt lett volna épen valamelly valóban fontos kalmár és iparos növény szőnyegen, mi becses tájékozásokat nyerhetne az ember egy két percz alatt, miket különféle munkákból szedegetni kényszerülve talán tömérdek időbe, költségbe kerülne!
Azért látogassuk a népszerü előadásokat; van azokban épen annyi mulattató, mint tanulságos érdekesség!
O. J.
