Egy angol itélete Engel Fr. munkájáról.
Egy angol itélete Engel Fr. munkájáról.
Engel Frigyes e czimü munkájában „a dolgozó osztályok helyzete Angliában” feketénél feketébb szinekkel festi a dolgozó osztály állapotját, s egész bizonyossággal jósolja, miszerint Nagy-Britanniában nem olly sok idő mulva erőszakos társadalmi zendülés fog előállni, melly által a dolgozó osztály a középosztálytól rajta elkövetett jogtalanságot keményen megtorolandja, s érdekének megfelelőbb uj társasági rendet fog behozni. E jóslat teljesedésének hivése Németországban is az ipar-rendszer ellenei között közönséges lett; azonban igen roszul ismerik az angol állapotokat azok, kik erőszakos felforgatást hihetnek ott támadhatni, hol a nép szellemében s annak szabad intézvényeiben léteznek a szükséges föltételek, mik a korszellem-kivánta reformokat békes uton keresztül viszik. Mikép tekintik magában Angliában a német emberbarát jóslatait s nézeteit, eléggé kiviláglik következő elmélkedésiből egy angol hirlapnak, melly egyáltalában nem vak a mai ipar árnyékoldalai iránt, s melly a dolgozó osztályok nélkülözésinek és szenvedésinek gyakran a leggyökeresebb érzelemben szenteli figyelmét, a mellett azonban folyvást minden valóságos viszonyokat fontolóra veszen, s nem kedvencz foglalatossága egyedül feketét feketére festeni.
A dolgozó osztályok helyzete fölött értekező számosb iratoknál, mik közé az Engel-féle munka is soroztatik, korunk 1090nagy előlépéseül tekintetik az, hogy már egyszer megkezdették a nagy tömeg állását is figyelembe venni, s e figyelemben fekszik a legbiztosb kezesség, miszerint törvényhozás utján lassan lassan minden kiáltó visszaélések s nyomasztó bajok meg fognak szüntettetni.
„Nemcsak felolvasások tartatnak – igy jegyeztetik meg e tekintetben – s röpiratok terjesztetnek szét mindenütt, mikben a törvényhozási közbejárulás parancsoló szükségessége kimutattatik a szegények egészsége s élete biztositását illetőleg; ollyannyira éreztetik a részvét, miszerint mondatnék, hogy a külföldiek iszonyu tévedés bünébe esnek, midőn az angol állapotok kérését megérintik, gondolván, hogy mind ezen izgatás országunkban szükségképen felforgatás előjele, sőt talán még egy rabszolga háboruvali fenyegetés. Igy szól Engel Fr. a midőn az angol dolgozó osztályok helyzete fölött elmélkedik, s azt véli, eljött az idő azokat elnyomóik társasági s politikai hatalma ellen pánczélba öltöztetni avégett, „hogy igazság szolgáltattassék ki egy elnyomott emberosztálynak, melly iránt minden hibái s balhelyezete mellett is mindenki, az angol pénzszatócson kivül, még tisztelettel viseltetik” s továbbá a végett: „hogyan angol népnek őrizkednie kell a növekvő megvetéstől, melly a szárazföldön a baromilag önző politika s középosztályok általános önviseletének szükségképi következménye.” Mi az igaz, – folytatja az angol – mindezek fölött csak mosolyoghatunk, s nem szükségünk itt további védelmezésébe bocsátkoznunk az annyira rágalmazott s roszul értett középosztálynak, melly a mint itt Engel a dolgozó osztályoknak elbeszéli, valósággal nem czéloz egyebet, mint önmagát azoknak munkája által gazdagitni, miglen termesztményöket eladni képes, s éhenhalálnak prédául vetni, mihelyt az emberhus ezen indirect kereskedéséből nyereséget remélhet,” mi fölött mi valóban, egyenesen kimondva, csak nevetni vagyunk kénytelenek. De hogy egy illy baklövés Engel ur részéről lehetséges, egyedül annak bizonysága, hogy az élő részvétet magasra csigázzák, miszerint aztán illy nagy lármát üthessenek jelenlegi társadalmi állapotunk esetleges bajai fölött; tudjuk mi azonban, hasonló bizonyságok nélkül is, mikép azon bajok megszüntetésére, vagy helyzetünk javitására igen sok a tennivaló s teendésül kimutatandó. Mindenünnen hintetik az értelem képzés világa nemcsak a nép helyzete fölé, hanem annak szellemi képességeire is. Mig itt számos inditványok hozatnak, hogy a sokaság anyagi szükségein segittessék, amott mások, szinte számosan a népet önmaga általi segedelemre képesitik, oktatást szerezvén nekik, melly a midőn ismereteiket szaporitja, egyszersmind erejöket is növeli. Tény az, hogy nemcsak az élet kéjelmességei, hanem maga már az izlés-nemesbülés is a munkás ajtaján kopogtat, s hozzáférhetővé lőn. Hogy aránylag csali kevesen használják ez alkalmat, tagadhatatlan; de eleinte többet nem is várhatni.”
Az élesztő eleinte nem látható, de azért mégis utoljára az egész tésztát megsavanyitja. Ugy hasonlóképen kétségen kivül áll, miszerint a függő osztályok irányában alkalmilag még elég igazságtalanság történik: de valjon nem emelkedik e egykorulag a hirlapokban az elnyomott szegénység lármája, s nem hangzik e világszerte segélykiáltása jogtalan elnyomói ellen? Mi mindazáltal reményünket leginkább azon számos jóra épitjük, melly már életbe léptettetett, s azon magasb állásra, mellyben a dolgozó osztályok társasági s physicai helyzetünk javulása mellett, hova a társaságot tudomány törvényhozás fölsegité, részesültek. Reméljük, mikint a milliók egészsége, erkölcsi s testi jóléte megőrzésére még alkalmas intézkedések fognak tétetni. A kormány e bajok további fenállását nyugalmasan nem nézheti, miknek lehető megszüntetése az a miatt összeült vizsgáló bizottmámányok nyomozásait következtette. Ezen bajok emberektől származtak, következőleg emberek által ki is irthatók.
