A B. P. Hiradó a zsidóügyben.
A B. P. Hiradó a zsidóügyben.
A hon anyagi fölvirulása – melly aztán a szelleminek is emeltyüje lehet – után sovárgó országgazdászat philosophusának kiválólag veszélyes volna egy alább emlitendő szirtet szem elől téveszteni. A munkagyőző karral fölruházott emberteremtménynek temetkeznie kell a harsogó hullámokkali küzdelmekben, ha figyelmét került szirteken kell sajkájának megzuzatni. Van iránytüje minden emberi lénynek, kinek arczán istenkép ragyog, megoldhatni s teljesithetni az élet föladatát, melly eszményileg kiválólag a világpolgárságban éri tető-pontját el. Világpolgárságban: mert isten e világot alkotó s átható szellem, és az emberteremtmény szintugy, mint a porszemnél kisebb ázacs, mindig saját imádás, becs- és érték-sphaerában jelenkeznek s fogadtatnak világpolgári szempontból. Jézus világpolgár volt.
Országgazdászat philosophusának legnagyobb szintje ha világpolgárság ellen vétkezik*. Lesilányult ott az országgazdászat, hol a világpolgársági szempontok tévesztvék. Ha például embertársainkat valláskülönbségért nem ölelnök által: szeretetlenségünk jégvirágai hozhatnának-e jó gyümölcsöt a hazának, hogy éden viruljon mindenütt? Kereskedelmi forgalmak, üzletek tényezőiképen tekintendők minden lakosai a hazának. Világpolgár előtt megbocsáthatlan tévedés ember és ember közt tenni különbséget s ekképen egyéniséget tagadni meg embertől. Ez legnagyobb 1265s legveszélyesebb szirtje az országgazdászat emberének, s ellenek mindazok, kik vagy könnyelmüen feledik e szirteket, vagy tán örvendenek is a gyakori hajótörések szomoru példáin. Született polgára isten földének minden halandó, s ősédenéből verted el embertársadat, ha világpolgárságában ellent állottál. Vallás- s nemzeti különbségek megfoszthatnák-e emberteremtmény-társamat természeti jogaitól, holott a természet ura rendelé őt e vallás- s nemzetiségbe? Országgazdászati szempontból még csak tekintetbe sem jöhet vallás- és nemzetkülönbség, mikép a természet ura is ugy rendelé, hogy vallás- s nemzetkülönbségre való tekintet nélkül áldatnak meg arany kalászokkal a munkás szántóföldjei; és maga a nagy Oceán tüköre embereket szégyenitőleg hordja a különféle nemzetek kincshajóit.
De azt sem tagadhatni, hogy szint olly veszélyes szirt lenne azon tendentia, melly csupán csak a világpolgárságot követné czélpontul, s az országgazdászatból világgazdászatot tenne. A haza- és világ-polgárság érdekeinek egyesitése ama feladat, mellyet országgazdászatnak főkép egyes nemzetekre vonatkozólag kell feloldania, hogy a nemzeti jóllét folytonos tökélyesbülése elérhető legyen. Szerk.
És ha részletbe bocsátkozva a zsidók polgárositását emlitjük: hatalmas körülmények s indokok igénylendik figyelmünket. Ott hol a pénz s érték közforgalomnak nem örvendhet; hol az üzleteknél kelendőségre nem számolhatni, hol a termény bősége gyakran terhünkre van, hol a vállalkozók csekély száma miatt pangás sirölén dermedeznek legüdvösebb terveink: ott emelkednék-e kétely agyunkban a zsidó-emancipatio fölött? ott volnánk-e bátrak pálczát törni e nemzedék fölött, melly szerteszórottan, üldöztetve, elnyomatva is jelentékenyebb factora közforgalmainknak? Ha a tényezők csak némi tekintetbe, és nem egész pártfogás alá jövendnek: viszály és gyülölet, csalás és minden erkölcstelenség hydrái fogamzanak és születnek meg, mert ugy függünk emlőjéről hazánknak, mikép tápláltatik a csecsemő anyja tejével. Ugy de a bérlett anyának kór teje miatt nem kinosan alszik e el a csecsemő, mint a szirttetőn kihajtott sovány plánta? szónokolj legnagyobb tüzzel s gyanusitással a zsidó vallás és erkölcstan ellen: adj polgárokat a hazának, adj polgárságot a nempolgároknak, és önérzetükre emeléd őket, melly önérzet az emberi méltóság kellemes gyümölcseit hozandja*.
Nem mulaszthatjuk el ez alakalommal tapasztalatunkat bevallani, miszerint a zsidóságban a magyar érdekek iránt több rokonszenvre akadhatni mint egy más elementben.
Ugy látszik azonban, mintha az embernemzet koronája az ész, válaszfalak védlésében fáradozna; ugy látszik, mintha a fölvilágosodás aegise sorompók erősitésére forditatnék. Én legalább a B. P. Hiradó 436-dik száma fölött mélyen szomorodtam el*. Ottan gróf Zay Károly egyházi főfelügyelünek a P. H. 673-dik számában megjelent czikkelye czirkáltatik, állitván a nemes gróf, mikép a felügyelése alatt levő evangelikusok nincsenek a zsidók polgárositása ellen. Ámbár azon czirkálatokat a P. H. sept. 4-kei számában evangyélmi szempontból visszautasitottam de fölöttéb szükségesnek véltem e lapok sorain is ovást tennem, országgazdászati s az ennek segédkezeket nyujtó világpolgársági szempontból emelvén egy figyelmeztető szót. Mert – lehet – találkozandott volna egyén, ki az evangyélmi tan álarcza alatt hirdetett ellenszenv harátai közé sorozván magát, köveket leendett görditendő legüdvösebb tervei ellen a különben is drága hon statusgazdaságának.
Bizonyosan nem figyelmesen olvassa kegyed a B. P. Hiradót, mert annak alig van száma, melly ne hozna a közönségnek valamit, min magyar alkotmányos polgárnak lélekben el nem kellene szomorodnia. Szerk
Tiszteljük mások elveit, ha azok meggyőződés 1266szerintiek: de ám lássa a B. P. Hiradó, ha a t–f–i olv. egyletnél számára kiszolgáltatott sors várakozandik reája, t. i. a – kiküszöbölés. Legyünk világpolgárok, de ne alakoskodjunk*
A világpolgárság minden esetre vég iránypontja a polgári institutióknak: de az eszményi legfőbb tökély részletes tökélyek aggregatuma. Mi igen is meleg érzelemmel méltányoljuk a világ-polgárságot; de intézkedéseinkben azt se feledjük: hogy e hazán kivül nincsen számunkra hely, – áldjon vagy verjen sors keze: itt élnünk halnunk kell. A népek istene nekünk e hazát adta, szeressük ezt! ha bár becsületes szeretetünkért a vészek fergetegével kell is viaskodnunk. Szerk
Vári-Szabó.
