Docentiák.
Docentiák.
Érdekeset olvastunk e tárgyban, s egyetemünk irányában is miért ne mondanók el? Igy irnak Prágából: Közönségesen ismert, de eléggé nem ismételhető igazság, miképen a kényszerités minden magasabb studiumok körül öldöklő lég. Igy különösen, a kötelesség, bizonyos szakoktatókat hallgatni legnagyobb 1270akadálya a valódi tudományos képződésnek. A tanulókra nézve: mert az érdeket minden kényszerüség gyöngiti, a szabad választás növeli. A tanitóra nézve: mert a vetélkedési buzgalom hiányzik, és sok lélekerő kivántatik ahhoz, hogy az ugyan azon tárgynak minden áldott esztendőben visszafordultánál el ne ernyedjünk, és az egyedárusság, a biztosság érzetében a tudomány haladásitól ne maradozzunk. – Mi hamar elhagyatva látná magát némelly oktató, ha fiatalabb erőknek, mik telve magok érdekkel, másokban is érdeket fognának ébreszteni, szabadna előadásokat tartani!? Ha ez nem szabad, a történetes supplensség esetén kivül, a fiatalságnak nincsen alkalma, jövendő oktatói hivatására előkészülni. Azért örvendetes, hagy (prágai) egyetemünknél a docentiák szük köre tágasbulni engedtetik, a minthogy az orvosi kar körében sok rendkivüli oktatás adatott fiatal docensek által stb. – Azt gondoljuk, hogy e nézetek minálunk is alkalmazást nyerhetnének. Nem ártana egy cseppet sem. Tanuság rá az iparegyesületi felolvasások, miket bár több fiatal capacitás használjon.
