Halljunk egy tekintélyes szót a védvámrendszer és védegyesület eszméjének helyessége iránt.
Halljunk egy tekintélyes szót a védvámrendszer és védegyesület eszméjének helyessége iránt.
Henry Clay, köztudomásul az amerikai egyesült statusok legnagyobb statusférfia, néhány New-Yorki kereskedelmi házhoz, következő levelet küldött:
Ashland, jul. 5-kén 1846.
Uraim! Becses levelökre előbb felelni nem akartam, mig azon tárgyak birtokába nem jutnék, mellyeket nekem átküldeni igértek. Tegnap azonban kezemhez érkezvén, érettök legőszintébb köszönetet mondok: „az öröm, mellyet e szép holmik viselése bennem s családomban gerjeszt, azon körülmény által még inkább növeltetik, mert még a nyers anyagok is, mellyekből készültek, hazánkból származnak. Tökéletes minőségök bizonyságul szolgál, mennyire vittük alföldünkön még az anyagok termesztését is, és hogy a nagy akadályok, mellyekkel ezelőtt küzdenünk kellett, jelenleg már elmellőzvék.”
Az atlanti tenger mindkét oldalán a védvámrendszer becse e pillanatban a törvényhozások discussiója alatt van.
1336Az első britt minister ugyan a szabad kereskedésért küzd; „de nem ugy, hogy néhány és pedig igen nevezetes czikkelyekre kivételt ne tenne. Nagybritannia gyártása a tökéletesség magas fokára jutott, és pedig nagy tőkéi, tökéletes gépei, haladott gyártásmódja, munkadijainak kicsinysége, és hosszu ideig tartott s szigoru védvámrendszere következtében, mellyel iparát ápolta.” Azonkivül bir Nagybritannia előnyökkel gyártmányainak keletére nézve, kiterjedett gyarmatiban, s meghóditott tartományiban, mellyekből más nemzetek kereskedése vagy egészen kizárva van, vagy csak terhesebb feltételek közt mozoghat.
Én tehát teljességgel nem csodálkozom, hogy Anglia a szabad kereskedés rendszerét elvállalta, és hogy ohajtja, hogy ezt más nemzetek is fogadják el. „De igen csodálkoznám, ha a continensnek valami más nagy nemzete e példát utánozná, melly ugyan Angliának nagy előnyöket igér, más nemzeteknek azonban csak ép olly nagy károkat okozna.”
„Minden nemzet viszonyaitól s haladása fokától, melylyen áll, függ, mennyire és minő mértékben van szüksége a védvámrendszerre. Minden nemzetnek erről magának kell gondoskodnia, és itélnie. De bensőleg erősen meg vagyok győződve, hogy soha sem létezett nagy és erős nemzet, melly élelmi s ruházati szükségeinek leglényegesb részét, maga magának nem teremtette volna elő.”
Ha minden nemzetek ipari pályafutásaikat egy időben kezdenék, vagy iparos fejlődésükben egy soron állnának, ugy tán eszélyes volna megnyitni a sorompókat a legszabadabb s legkorlátlanabb versenynek. De midőn egy nemzetnek gyárai a tökéletesség legmagasb fokán léteznek, mig a máséi csak még életért küzdenek, ugy kétséget sem szenved „hogy a szabad verseny az egyiknek javára, a másiknak vesztére fogna kiütni.”
Egy statusférfiu szivét semmi sem nyugtathatja meg inkább, mint azon tapasztalás, hogy a nemzeti politikának rendszere, mellyért küzdött, a gyakorlati kivitelben dús gyümölcsöket hoz. „Ezen örömet hazánkban azok élvezik, kik azon munkálkodtak, hogy gyárainknak elégséges védvám 1337adatott.” Minden siker, mellyet e politika következtében reménylettek, beteljesedett. „Bekövetkezett az eredmény a hazai iparczikkek mennyi- és minőségökre nézve, – valamint az árak csökkenésére is, hazai concurrentiára (jótékony következéseivel) s a statusgazdagság s statusjövedelem szaporitására nézve.” Ellenben a védvámrendszer ellenei kudarczot vallottak, baljóslataik egyike sem teljesült be.
A nélkül, hogy a mult idők tariffáiról értekezném, egyedül csak az 1842-dik éviről kivánok megemlékezni, s róla megjegyezni, hogy ha volt törvényhozási intézmény, melly czéljának megfelelt, ugy ez bizonyosan ollyan volt, mert nemzetet és kormányt mentett ki zavaros állapotból, melly a bukással volt határos.
E körülmények között igen sajnálnám, ha valami oltalom, melly az 1842-dik évi tariffában foglaltatik, feláldoztatnék. E tariffáról joggal elmondhatni, hogy általánosan igen jó hatása volt, és ha czélszerüsége is némi specialitásokra még kétséges volna, nem volna e eszélyesebb eredményeit elvárni, mint sikerrel eddig még meg nem koszorúzott uj theoriákba ereszkedni?
Ime tehát egy uj és tekintélyes bizonyság azon okoskodások józanságára s igazságára nézve, mellyek e lapokban, nevezetesen Kossuth Lajos által, a védvámrendszer és védegyesület czélszerüsége iránt mondattak. Hisszük, hogy meg vagyon általa jóformán czáfolva, ugy a Budapesti Hiradó, valamint a Pesther Zeitung. – Az amerikai egyesült statusok 1842-dik vámtariffája, Henry Clay ellenjavaslata daczára, azóta ugyan leszállitatott, de ugy, a hogyan törtent, még igen távol áll a szabad kereskedés rendszerétől, valamint csak a jövendő mutatandja meg, hogy jól cselekedtek e az amerikaiak. – Végtére pedig nem szabad elfelejtenünk, hogy más Éjszakamerika, és más Magyarország, és hogy a mi iparunk az övékéhez még majd csak annyi mint semmi. Különben már a németek is kezdenek panaszkodni az angol ugy nevezett szabad kereskedés felett, hogy p. o. Anglia gabnáját nagyobbrészt az egészen adómentes Amerikától, s nem az adóval olly nagyon terhelt németektől veendi – természetesen azért mert olcsóbb, – hogy a czukorkereskedést, a Hansa-városok rovására, nagyobb részt magának elfoglalandja, ezek iránt sok tanulságos czikket hoz az Augsb. Allg. Zeitung, sőt még repressáliákat is javasolgat, mellyek bizony a szabad kereskedés eszméjével meg nem férnek. Ugy de a sörnénike mindezekkel nem gondol, ő csak beszél, mert tudja, hogy boldogok az együgyüek. Mi azonban édes atyámfiai gondolkozzunk, hogy hiba ne legyen.
