Kérelem a németlapok kezelőihez honunkban.
Kérelem a németlapok kezelőihez honunkban.
A Pesther Zeitung már több izben megrovatott a nemzeti s hazai érdekek iránt viseltető ellenséges indulatáért. Ezt lapjainkban mi is többször tevénk, és mindannyiszor tenni kötelességünknek tartjuk, valahányszor a P. Z. pártot üt a hazai érdekek ellen. Mindent a mi a hazai közjólétet, akár a politicai, akár az anyagi téren, de csak légtávolabbrul is előmozdithatná, azt világos ellenszegüléssel, gyanusitással, módositásokkal, a közönség tévutra vezetésével még csirájában elfojtani a P. Z. ételkérdésül tűzte ki magának. – Neveli a fájdalmat az, hogy a Pesther Zeitung magyar pénzen szerzett fegyverrel harczol magyar érdekek ellen. F. évi 307. számában ismét a védegyesület hatását, s az üvegipar 1344előhaladását gyanusitja. Milly alaptalan azonban rikoltozása, megtetszik egy üveggyárnoknak a iparegyesülethez intézett leveléből, melly alább következik.
Az emlitett üveggyárnok, a magyar lapoktul annyiszor dicsért, de a dicséretet eddigelé meg nem érdemlett Ungarhoz is intéz egy pár szót, melly szinte az iparegyesülethez intézett második levélben olvasható.
Az első levél köv. hangzik:
Épen most olvasom a Pesther Zeitung ez évi 307-ik számában:
„Magyarország és Erdély forgalma az ausztriai vámvidék többi részeivel 1845ben Mellyben megmutatni törekszik, milly megakadást okozott a védegyesület a forgalomban, és a többi közt azt is mondja, miszerint szomoritó, hogy Magyarország üveg előállitása mindinkább alászáll. Ezen állitást annyival inkább nem mellőzhetem hallgatással, és épen az ellenkezőt kell megmutatnom, mivel gyárunk csak a védegyesületnek köszönheti, hogy mostani tökélyére emelkedett. A védegyesület előtt Pesten semmi üveget sem tudtunk eladni, holott annak fenállása óta, másfél év lefolyta alatt (mióta t. i. oda üveget kezdtünk szállitani) egyedül Pestre több mint 600 mázsa metszett üveget szállitottunk. Giergl Ignácz üvegkereskedő Pesten arról bizonyságot tehet, hogy mi talán két annyit is eladhattunk volna, ha az ő és mások felszólitásinak eleget birunk tenni, miben egyébiránt bennünket a rajtunk esett tüzvészi csapás, és nem a védegyesület akadályoztatott. Épen igy áll a dolog a máriavölgyi üveggyárral, melly soha sem adott el annyi üveget, mint épen most, mióta a védegyesület áll. Ha ezen két gyárról a többire következést huzok, akkor a Pesther Zeitung szerkesztőségének igen hamis forrásának kell lenni, mellyből tudósitásait meriti.
Giergel Ignácz urtól is most kapok levelet, mellyben a miatt panaszol, hogy az Életképekben gyárunk leirását olvasván ott az is mondatik, hogy gyárunkból üveget csak Perger testvéreknél kaphatni. Én ennél fogva kijelentem, hogy jelenleg Pestre senki más, mint Giergl Ignácz ur számára szállitok üveget. Valóban kivánatos, hogy a tudósitók lelkismeretesb hűséggel járjanak el tisztükben, mint sem efféle valótlan tudósitásaik által vagy egyik vagy másik hazai vállalatnak rövidséget okozzanak.
A második levél köv. hangzik:
„Az Ungár 210 és 211-dik számában egy cikket olvastam, mellyben Feldman G. L. ur a pesti iparműkiállitás leirása közben mondja: mi az üveggyártást illeti, annak még igen sokat kell haladnia mig a cseh üveggyártást eléri.
Nem volt szerencsém az iparműkiállitást látni, és azért a többi üveggyárak eszközlésiről nem szólhatván, csak magunk gyártmányiról beszélek, mellyek felől meg vagyok győződve, miszerint mind a mellett is, hogy gyárunk jun. 7-kén leégett, és az által a kiállitáshoz tartozó némelly tárgyak tökéletesitésében akadályoztattunk: voltak azok közt még is olly sikerült tárgyak, mellyekből a hozzáértő megitélheti, mit vagyunk képesek teljesitni. Ennél fogva Feldmann ur időelőtti, szerfelett igazságtalan itéletét hallgatva nem fogadhatom, és kijelentem, hogy neki is még igen sok hibázik, mig azon ismeretekkel bir, hogy egy iparműkiállitást megitélhessen.
1345Kérdem Feldmann urat, mi kifogása van a mi üvegünk ellen? A minőség, forma, köszörülés vagy magok a tárgyak azok, mik kivánatinak meg nem felelnek?
Mi a minőséget illeti, minden hozzáértőt, és Feldmann urat is felhivom: hozzon üveget a legelső cseh gyárakból, és hasonlítsa össze a mienkkel; ő olly üveget fog nálunk találni, melly sem szinre, sem tisztaságra nem enged amannak. – Ezt mondhatom a köszörülésről is, mert nálunk is olly czikkeket találhatni, mellyek semmi tekintetben sem állnak a cseh munka után.
Talán hát az alak lesz, mi F. urat ki nem elégiti? Ez izlés dolga. Mi azon alakot választjuk, mellyet legkellendőbbnek tartunk és nem tehetünk róla, ha kivánságát ki nem elégiti, de ha tetszik, rendeljen meg nálunk valamit, és küldjön hozzánk mustrát, és az aztán a mi dolgunk lesz, hogy megcsináljuk.
Vagy talán a tárgyak, mellyek kivánságának meg nem felelnek? ugy mint hozzáértőnek tudnia kellene, hogy Csehországban sincs olly gyár, melly minden üvegtárgyakat készitene. Némellyek csupán tükröt készitnek, mások ablaküvegeket, mások ismét asztali és fényüzési czikkeket, mig mások csak közönséges üveget készitnek; minden gyár azon czikket késziti, mellyből legtöbb hasznot reményl.
Mi gyárunkat illeti, minden öndicséret nélkül mondhatom, hogy fenállása rövid ideje alatt olly tökélyre emelkedett, miszerint csak kevés csehországi gyárnak enged, s erről minden hozzáértő, ezen bizonyságot fogja tenni, ha műveinket látta.
Azért igen fájdalmasan esik, hogy akkor, mikor merész, de sikerült vállalatunkért dicséretet érdemelnénk, egy tudatlan, vagy talán pártos rosz ember olly igazságtalanul itél meg bennünket, minek gyárunkra nézve is kedvetlen következése lehet, mert nem minden embernek volt alkalma az iparműkiállitást látni, s e szerint némellyek, kik az Ungart olvasták, talán ovakodni fognak magyar üveggyáraknál megrendeléseket tenni.
Meg levén győződve, hogy Feldmann ur rövidleges itéletével jogtalanságot követett el rajtunk, épen olly jogos igényt tartok az elégtételre, mint hiszem, hogy Feldmann ur a rendreigazitást megérdemli stb. – Vuchin, sept. 26-dik 1846. Hondl Zsigmond Károly üvegyárnok.
Mi már erre nézve előbbi (80) számunkban kifejeztük vágyunkat, mikép a honunkban megjelenő német lapukban a magyar érdekek barátit, az ország becsületét védő, s az idegen elemekben magyar érdekeink iránt rokonszenvet gerjesztő közvetitőket szeretnénk tisztelni. És épen az ellenkezőt tapasztalni erősen fájdalmas. – Azért ámbár bensőleg érezzük, milly aggasztó baj embernek saját keblén élősködő ellenséggel vivnia, még is folyvást kötelességünknek ismérendjük a kakuk – természetet és rosz szándékot minden alkalommal felderiteni, megróni és megczáfolni.
