Jelen év junius hónapjában, midőn Felkenyér határának északnyugoti részén levő és 1479-ikben történt ütközetkor elhullottak sirhalmaiknak egyikén egy felkenyéri 1347oláh szántott, – ekéjével egy hosszu fekvő vas keresztet forditott ki a földből, mellynek hossza egy öl, szélessége lapjának két hüvelyk, a feszület hossza 9 hüvelyk, melly domborodva kiemelt tökéletes épségben, minthogy még a rozsda sem fogta meg 367 évek lefolyta, a földben heverése ideje alatt, mivel gyanitólag rozsda elleni mázzal lehetett befestve, s azért is most rajta csak a nemes rozsda diszlik. A kereszt felső végén I. N. R. I. alsó vége a keresztnek nem lapos, hihető a könnyebben foghatás végett; melylyet vélekedésem szerint a kenyérmezei ütközetkor valamellyik pap vitt a keresztyén harczosok előtt áhitatos buzditásul, ki ott elhullott, s ugy maradt a kereszt ott, vagy pedig az eltemettettek halmai egyikére tétetett a pogányok halmaitóli megkülönböztetés végett. Ezen kereszthosszabb végét a találó letörte holmi vas-eszközök készitésére, mire azután alkalmatlannak találtatott, csak 9 hüvelyk hosszuságut hagyott meg abból a rajta fekvő feszülettel együtt, mellyet azután egy korcsmárosnak italért adott el; kitől egy Szászvároson lakó csak más diszletes kereszt adásával cserélhette magához, honnan azután királyi tanácsos, özvegy Váradi Ignáczné birtokába jutott. Ez is eléggé bizonyitja, hogy régebben a barczosok előtt a papok feszületeket is vittek. M. és J. – Valjon van e nálunk több szeretet és tisztelet régiségeink iránt? E themáról mindig szivfájdalommal szólunk, és nem sokára adatokban szólandunk, talán ébresztőkkel, és buzditókkal. Faxit Deus!