Németek bevándorlása.
Németek bevándorlása.
Csak futó jegyzetkéket akarunk tenni ez alkalommal a német gyarmatositás ügye körül. Egyik német lapnak olvassuk e tárgyban ujabb okoskodásait. S ezek azok, miket észrevétel nélkül nem akarunk hagyni.
Ugy értjük pedig az érintett lap okoskodásait, hogy azok egész, tömegszerü gyarmatositás mellett vannak elmondva. Mert az ellen, hogy sporadice, ekkor és majd akkor, ide s megint amoda, egy majoros, egy kézmüves, egy gyárvállalkozó, s mindezek bár ezrekig, de egyenkint jöjjenek, nincsen semmi kifogásunk. – Csak a massalis bevándorlásról teszszük megjegyzéseinket.
S hogy okoskodik hát ama német lap?
21Szükség van, ugymond, munkás kezekre, mind a mezőgazdaságnál, mind a iparkörében. Ergo német gyarmatositás.
A szükséget elismerjük. Ez nem kérdés. – De nem fogadjuk el a következtetést. – Van hazánknak nem egy tulnépesitett vidéke. A felső megyék, a Duna némelly tájai, a székely föld. Innen szivárogtassuk el a fölösleget. Ezt kell, ezt tanácsos tennünk. Ekkint nemcsak szükséget pótolunk ott, hol ez bánt, hanem épen magának a fölöslegnek értálmati enyésztjük el ott, hol az már bajaival dulong, s vészeivel átkozódik. Ezt téve: nagy részben magyar fajtánknak adunk ujabb és ujabb tért, nemcsak, hanem megójuk attól, hogy meneküljön a Havasalföldre, kevesítve munkás kezeink számát, csökkentve saját elemünk erejét. S ha nem magyarok lennének is mind az áttelepitettek: de volnának még is mieink, a mi földünk-szülte testvérek, mindegy, bár tót, német, oláh ajakkal, még is mindig miéink. És ezek csak inkább igényelhetik a magyar közgazdálkodásnak nem is tartozásait, nem is gondoskodását, hanem mint a gyarmatositásnál szokott lenni, ajándékait, mint az idegenek. És ha igen sok mesterségesen rosz szándékkal költött antipathiák ellenségekké avatták volna is már azokat a magyarság ellen, kiket imént miéinknek, testvérinknek mondottunk: még akkor is nem józanabb e, hogy ezeket csititsuk emberbaráti, polgártársi jóakarattal, minthogy idegenekből szaporitsuk azon elemet, mellyet e föltevésben ellenségünknek kell ismernünk, s mellyhez, ha csakugyan ellenség az, az uj szaporodás bizonyosan hozzá szövetkeznék ellenünk?
Azért mi fölötte csodálkozunk, miérthogy a másik rész gyármatositói soha nem méltatják figyelmökre saját tulnépességünk fölöslegét, nem pártolják az ez iránt tett javaslatokat, hanem inkább a németországi kivándorlók elébe tárják philanthropicus karjaikat, s azokat hivogatják hazánkba?
„Hogy az elhanyagolt mezőgazdaságot fölvirágoztassuk: kezekre van szükségünk, kezekre olly mértékben, miszerint azok nem egy hamar lesznek elegendők. Épen uj contingens kell, melly minden ügyekbe uj s fris mozgalmakat olt. Hogy a műipar, melly fáradságosan és erővel törekszik föl, s épen most hajtja első virágait, biztositassék; ehhez külföldi értelmesség kicsirazása szükséges stb.” Igy szól a mi német lapunk.
Hagyjuk abba a külföldinek e bálványozó tulbecslését! – Ne higyük, hogy ha néhány ezer würtembergi kivándorlóval megnépesitünk nehány alföldi pusztát, tehát a magyar mezőgazdaság hazaszerte föl fog bokrétáztatni a földmüvelés eddig nem ismert virágaival. Más kell ide. Közgazdálkodásunk institutióinak kell javitatniok! Ezeknek hiányán vagy akadályain nem segit a bevándorlás, mint nem segitett midőn példaul a bánság gyamratositatott német földmüvesekkel. Igaz, e német telepek virágzóknak mondatnak, bennök dicsértetik a jóllét, minek eredeti forrása talán azon gazdag ellátásban van, mellyel az akkori telepedők különféle segedelmekben, javadalmakban részesitettek; – de hát ez akkori uj contingens, saját határin tul idézett e a magyar mezőgazdaságban uj és fris mozgalmakat? felvirágoztatta e az elhanyagolt mezőgazdaságot? – Üres szavak azok minden nagyságuk mellett, hogy a betelepitendő német parasztság tudj-isten mi neki-iramodást fog meginditani hazánk oeconomiájában! – – És van e ez másképen az iparosság köreiben is? – Az dicsekvéstök, miképen az industria 22Magyarországon a német elemnek saját foglalkodása. És tudjuk, hogy a német iparüző elem, hogyan és kikből szaporodik az országban. Évenkint vándorol ide be a sok kézművese, itt telepszik meg, ittűzi a mesterséget, mellyet, mert ő külföldi származású, külföldi nevelésü, külföldi intelligentiával gyakorol. És mégis magatok mondjátok, mikint a hazánkban levő industrialis elem külföldivel istápolandó; magatok nem elégesztek vele meg; magatok lelkendeztek firristó elemek után.Gondoljátok, hogy midőn a most fenlevő, s külföldről ideszivárgott elemet ócsároljátok, nagy ajánlást mondtok a megint csak külföldről behivandó firssitő elemeknek? Gondoljátok, hogy be nem látjuk okoskodástoknak ingatagságát? Minek hát az olly beszédek, mint minőt német lapunkból épen most idéztünk. Az industria fejlesztéséhez is más kell még, mint csupán külföldi értelmesség! – ! Hozzatok illyet be a legtulzóbb allopathia adagjaiban, mig az e lapokban is olly sokszor vitatott politicai institutiókat nem javitjátok: egyebet nem eszközlétek, minthogy az idegen elemeket gyarapitottatok, mit ha egyéb eredménye nincs, a magyar faj bizony nem ismerhet el szerencsének, sőt inkább bajnak kényszerül tartani.
Miért volna az baj? Hiszen „az valóban csak elővélt állitás, hogy azon bevándorló idegenek, kiket vendégszeretőleg, testvérekül fogadunk, kiknek hazánk földén önállóságot s birtokot adunk, kiknek tehát csak szeretettel és jótéteménnyel megyünk eléjökbe, ellenünk fogjanak lenni.”
Nem akarunk keserüek lenni, nem akarunk keseriteni: azért nem mondjuk el megjegyzéseinket, mik a vendégek hálájára vonatkozva csak ugy torlódnak.
„Roszul állanánk magyarásgunkkal, ha az még csak annyi bizodalommal sem volna erejéhez s átalában olly kevés öntudattal birna, hogy kis csapatka békés és munkás emberektől félnie kelljen stb.” – Álom-ital, mellyet, hiszszük , ébredésünk után nem egy könnyen fogadunk el! Mézes madzag, melly eddig tapasztalásaink keserűségeit nem egy hamar fogja megédesithetni.
„Nem szükséges hogy a szlávokat emlitsük s azon körülményt, miszerint ezeknek száma e pillanatban ötször haladja hazánkban a németeket, hogy tehát csak a még igen hosszu ideig szakadatlanul tartandó német növekedés foghatja e harmoniátlan viszonyt kényelmesebb egyensulyba helyezni.” – Köszönjük a jó tanácsot! Most még csak például 6,000,000-val küzdünk, azért igyekezzünk rajta teljes erővel, hogy elleneink legyenek 10,000,000. – Igy majd könnyebben győzendünk. Isten bizony! nagy véleménynyel vannak ez urak belátásunkról!
Tetszenek e, nyájas olvasó, a német okoskodások?
Kátay.
