NÉMETORSZÁG
NÉMETORSZÁG
A nagy Németország két különös szempont alá jő:
Először: mint olly állodalom, hol a legközelebbi idők’ eszméi hatalmas gyökeret verve szétszaggatott anomal állásából rég ohajtott kibontakozásnak indult.
A frankfurti alkotmányozó gyülés Némethonnnak nagy jövőjét hordja méhében. Feladata a romba dült politica’ emberei által édesgonddal szőtt gordiusi csomónak megoldása; a zsarnokilg eltépett rongyok fölött a nemzetiség’, önállás’ és szabdság’ szeplőtlen lobogóját kitüzni; más szóval: gúnnyá vált harminczhat országból alkotni egye, de nagy dicső német birodalmat.
Némethont eddigi elszaggatottsága sem volt képes politicai apathiába süllyeszteni; ha átalakulása szerencsés diadalt vívhat ki Europa elsőrangu állodalmai közt nemcsak méltó helyet foglaland el, – de sok tekintetben irányul szolgálhat. Némethon a gondolkozó férfiak’ szülőfölde.
De különös tekintetbe jő másodszor ránk, magyarokra nézve.
Minsteriumunk első gondjai közé sorozta az alkotó gyülésre követeket küldeni, hogy hazánk és a német nemzet közt kifejtendő politicai és kereskedelmi viszonok fölött értekezvén, kezet nyujtson az önállóság’, szabadság’ és anyagi jólét’ kölcsönös fentartására és előmozdítására.
Kötelességünknek tartjuk olvasóinkkal a frankfurti alkotmányzó gyülés’ eddigi folyamát néhány vonással megismertetni.
Az alkotmányozó gyülés maj. 18-án az e czélra rendezett Pál’ templomában ünnepélyesen megnyittatott. Rendes elnökéül Gagern Henrik, darmstadti ministert választá; kivüle még két alelnököt és nyolcz titkárt. Az egész tizenöt, huszonhat tagból álló választmányra oszlott.
Az elnök székfoglaló beszédben azt mondá, hogy a gyülés hivatását és meghatalmazását a nemzet fenségétől veszi. – E szóban egyszersmind a gyülés’ jelleme van kimondva. Föladatának öntudatában, mellőzve a németeket eddig jellemző, mondhatni beteges cosmopoliticát, tisztán nemzeti czélja felé halad.
Eddigi működésének főbb pontjai: ha az egyes német alkotmányok által hozott határozatok a leendő összes alktomány’ határozatival össze nem hangoznak, megszüntek kötelező erővel bírni.
Elhatározta tengeri haderőt állítani, s e végre hat millió tallért szavazott. Triest vagy bármelyik német kikötő’ megtámadását Németország elleni hadizenésnek tekint. Jelenleg egy főkérdés van tárgyalás alatt: egy ideiglenes központi hatalom’ állitása.
Az illető választmány benyujtván ez iránti véleményét, a tárgyalásra nem kevesebb, mint 115 szónok iratá föl magát, s 50 módosítást nyujtatott be. Ez eléggé tanusítja, hogy e csomó’mikinti megoldása, Némethonra a kérdések’ kérdése: lenni vagy nem lenni.
A vélemény conservativ, vagy mint mi neveznők, pecsovics kaptafára ültetett. A választmány a főhatalmat három, a német fejedelmek által választott s a nemzeti gyülés által megerösitett, nem felelős királyi herczegre akarja ruházni. A népemberei pedig a gyülés’ kebeléből vilánnak egy elnököt, ki négy társat választván maga mellé, öten képezzék a végrehajtó hatalmat, felelősek levén a nemzeti gyülésnek.
A pártok’ élén jobbról Vincke, balról Blum és Jordán küzdenek. Azok a szabadságot a fejedelmek’ tulajdonának állítják, miből ők a népet tetszésök szerint részesithetik; s ebből azon bámulatos következtetést vonják a véleményezők, hogy ők a jog terén harczolnak. Ezek ellnben a népek’ eredeti kincsének mondván azt, mint a fejedelmek által elrabolt tulajdont, a forradalmak közepett egyedül revindicálták.
