A zágrábi Sáborske Novine
A zágrábi Sáborske Novine
A zágrábi Sáborske Novine 24-ik száma „Vukotonovics Lajos” aláírással következő czikkel közöl: „Szükséges-e, hogy az uralkodó austriai ház iránt hűségünk határtalan véghetetlen legyen?” – Ez igazán szép kérdés, melly jelenleg napirenden van. Valóban szükséges ezen kérdést megfontolni, mert életünk fölött határoz. A magyarok nekünk egy részről szép igéreteket tesznek, míg más részről katonai sereget küldenek ellenünk, s a király szemét és figyelmet rólunk el akarják vonni, hogy ne lássa Olaszországban a horvátok, szerbek s slavoniaik aldozatait. És ez a mi királyunk, kinek elődeink hódoltak, s ki kivánatainkbat ki nem hallgatja! Ha ez valósággal igy van, kérdés: megtartotta-e királyunk esküjét, s megadta-e azon jogot, melly mindenkivel, s csak a horvátok, slavoniaiak és szerbekkel nem közös, a szabadság, egyenlőség és testvériség jogát? Erre talán mi nem vagyunk érdemesek, mert eddig hallgattunk, mert nyakunkon örökké németek s magyarok nyargaltak, legjobb őrvidéki ezredeinket „Kanonen Futter”-nek tartjátok, s a megürült tiszti álomásokat kegyencz gyermekekkel töltetnek be? Mert horvát, slavoniai és szerb katonáink határaitokat és Ausztriát őrzik, míg ti türhetetlen theoriákat koholtok? Mert egy erőszakos, nemzetellenies ministeriumnak, melly a kor szellemét fel nem fogni nem tudja, s a nemzetek közé egyenetlenség magvát hini, magunkat alávetni nem akarjuk? Ezért kell-e tőlünk mindent megtagadni, ellenünk sereget küldeni? H a király ezeket helybenhagyná, akkoron szükségünk ideje lejárt, mert trónja irányábani kötelességünk megszünt, midőn minket zsarnokoknak s elnyomóknak ad el.
Szomoru dolog, ha a tények igy állanak; de testvérek! Isten látja szivünket, s ő hozand felettünk ítéletet, isten és a világ tudja, miként első kötelessége minden embernek, nemzetét s hazáját védeni. Mit használ olly irányábani hűség, ki engem az alatt hazámból üz ki, s azt zsarnokok által foglalja el, míg én idegen országban érette harczolva, őt védem. Ez szép köszönet, isten őrizzen ilyentől mindenkit, őrizze illyentől magát mindenki, s ki ezt tesz, az magához sem hű. Azért testvérek! Mielőtt a magyarok és németek által eltiportatni engednők magunkat, hivjuk vissza Olaszországból határőrvidéki katonainkat, éljenek vagy haljanak velünk együtt hazánk védelmében. Mi készebbek vagyunk veszni mint rabbá lenni, most, midőn a nemzetek szabadságra emelkednek.
