Komárom, julius 3-án.
Komárom, julius 3-án.
Bizottmányi ülésünkben a hajdani tettes karok és rendek koszorújában ittott mutatkozó néppel, tanácskoztunk a nemzetőrség kiállítása s felfegyverzése felett. Nem hiszem, hogy a reactio ördöge biztosabb czimborákat számíthatna, széles Magyarországon s hozzákapcsolt részeiben, mint e szabadelvűségéről híres megyében. A feljethetetlen aristocraticus dölyfű pöffeszkedés sehol sem találja jól magát a polgártársak között, nem hiheti el, hogy a bár isten képére teremtett, de általa emberi méltóságától megfosztott s letiprott nép – vele egyenlően s függetlenül tanácskozhassék, a hon megmentése felett. Atyásni szeretne a nép felett: de testvérként szoritani irtózik. A nemzetőrség állapota legroszabb lábon van a megyénkben, mert még nagyobb részében csak az összeirásnál vagyunk; rendezés, gakolás, vagy fegyverekrőli gondoskodás kivételes ritkaság, s ha gyakoroltatott csakugyan néhány század, az egesek buzgalma által történt: de megyei gondoskodás útján bizonynyal nem; mert e megye első alispánja H. E. ur a követválasztási korteskedésekkel hivatalosan elfoglalva levén, illy csekélységekre, mint a hazát mentő őrsereg, nem sok időt fordíthatott. – Lássuk ezek után röviden a tanácskozást. Sokan beránták még most is az őrsereg mgalakítását, mertminem értünk hozá; meglehet, két századot alakítunk a ktonailag egymel redenlt századból; s ekkor a megválasztott tisztséggel a rendes alakításkor mi fog történni? több illy haszontalan kifogások végeredménye akart lenni, hogy várjuk be, mig az őrnagy parancsnok megérkezik, s addig hagyjuk e dolgot ugy, hogy van. A vakmerő reactionalis törekvésen elborzadva, közlő felszólat, s kijelenté, hogy egy pillanat sincs veszteni való. Mig polgártarsaink a Duna alsóbb részeinél a hazáért elvérzenek, mi gyáva tespedésben maradjunK? az nem lehet% Küldessenek ki a szolgabírák a századoknak, a tüsténti felesketésére s működjünk minynájan oda, 99hogy bármelly pillanatban parancsol velünk a hon, megmentésére készen állhassunk. Erre a fekte emberek elnémultak, s a felszólalás a lelkesebbeknél rokonszenvre találván, a nemzetőrség tüsténti felesketése s betanításáróli gondoskodás elhatároztatott. Biztos tudomásunk van róla, hogy elnöklő s hivataloskodásaiban erélys s ritka buzgalmú másod alispán ur már a tisztviselőkkel a Moszlovácz őrnagy urral értekezett a megye határozata minél sikeresb végrehajtása felett.
Szükség volna egyéiránt különösen az őrnagyokat, kik a megyékben a nemzetőrséghez kineveztetnek, megválogatni, mert különben a nemzet legnagyobb erejével játék űzetik; már mintegy négy hete lehet, hogy Komárom megyére nézve az őrnagyok kineveztettek, s a gyalogság őrnagyát még nem is láttuk, – ehez, ugy hiszem, a mostani vészes időkben nem kell commentár.
A gyülés további teendőjét a tiszti jelentések tették; de minthogy a tisztviselők még nindig rendkivüli foglalkozásokkal halmoztatnak el, – a jelentések gyéren adattak be, és mégis, uraim, lehetséges, hogy e mege első alispánja az udvardi kerület részéről követnek elválasztatván, a nélkül, hogy gyülést tartott s elementéről a megyét értesítette volna, Pestre eltávozott, s követ és alső alispán is akar maradni. Én átaljában azon meggyőződésben vagyok, hogy a hivatalt a követségért, valamit viszont ezt amazért nem lehet elmulasztani s ki kettőt nem képes vinni, egyikről mondjon le. Ha ezen ketős pénzkeresetnek eleje nem vétetik, megfogjuk érni, hogy minden hivatalbeliek követséget fognak vadászni egész szemtelenséggel; mint ez most Komárom városában megtörtént; mert tovább őt hétnél itatta egy közoktatási kisebb hivatalnok a komáromi tisztelt választókat, s ezen a komárom városi közönség ugy megbotránkozott, hogy folyamodváányt akar beadni a ministeriumhoz, hogy a hivatalnokokat illy nehéz időkben, mikor kodunlnunk is kell a haza oltárára, csak olly számban alkalmazza, mellyben mulhatlanul megkivánja a hivatalos munka.
Thaly Zsigmond
