Topolya, jul. 30.

Full text search

Topolya, jul. 30.
Sietve irom e sorokat, hogy minél előbb közzé tehessem azon történteket, mellyeknek alaposságáról mint szemtanú kezeskedhetem. Ma érkeztünk jászkun táborunkból e mezővároskába, mintegy 350-en, olly szándékkal, hogy ágyúinkat, mellyek után olly régóta várunk, kezeink közé itt vehessük át, a ráczság határvonalánál, honnan kezdve igen szükséges a biztosítás arra, hogy valami kukoriczában leskelődhető szerb csordának kezei közé ne kerüljenek. – A pestmegyei nemzetőrsereg még most vonul keresztül, holott már régen ott kellett volna lennie, hol mi, rendezetlenségünk miatt, annyira ki voltunk téve a veszedelemnek kétszer akartak már a ráczok megtámadni bennünket, a mint azt egy Zomborba szándéklott, de elfogott ügyvéd vallomásából kivehettük, de minthogy Ó-Becse felől részünkről megtámadást gyanítottak, nem mertek síkra szállani. A posteriori veszedelmes lehetett helyzetünk de kárpótlás azon öntudat, hogy e miasmát is meggátoltuk. – A pestiek hozták eddig ágyúinkat, honnan azonban ők Feketics felé parancsoltatván, felelősségünk alá bizatott azoknak őrizetes kisérete. Egy barátom mondja tollam alá, hogy ők Szabadkán létökben hallották, mikép a ráczok egy kémet küldöttek Sz.-Tamásra, kitudni ágyuink merre menetét. Jőjenek csak, azt tartom, könnyű lesz az alávaló rablókkal bánni a daliás kunoknak. – Egyébiránt mondhatom, annyira gyávák elleneink, hogy az épen tanyájok alatt czirkáló, fájdalom sokszor egymástól megszakadozott lovasaink közől nem hogy csak egyet is birnának meglőni, sőt inkább ezek fogdossák őket s mint a megtámadókat lövöldözik baromfiaikkal együtt. – Elfogtak a mieink egy spiont, ki minthogy visszalőni merészkedett, alkalmasint e sorok közzétételekor már lóggni fog. – Elfoglalá már kimért helyét, a táborban, a naponként erősbülő sorkatonaság is. Jóérzésüeknek mondhatni mindnyáját, de különösen Wolnhoffer tábornok, és Bakonyi alezredest, kiknek magyaros érzelme annyira megragadott mindnyájunkat, hogy elszántak vagyunk őket életre halálra követni. Azon a stadiumon állunk, annyira fel vagyunk szerelve már, hogy képeseknek érezzük magunkat, a ráczok elleni ostromot megkezdhetni, s táborunkat semmivé tehetni. Kegyetlenségek már nem igen történnek. – Táborunkban volt Csernovics is, kit olly érzéssel fogadtunk, minőt megérdemlett. – A csata kimeneteléről jövőre. –
Horváth László 8. századb. nemzetőr.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi