Szeged, aug. 11.
Szeged, aug. 11.
Szolnokról, hol a rendes járásából kijött gőzösök késedelme miatt rostokoltam 700 hevesi maradék nemzetőr társimmal, csak ma indulunk reggeli 7 órakor Ó-becsére. Csak most kezdhetem tehát tudósításimat, és pedig egy párbeszéddel, mellyet tagnap este a királyhágóntuli II. oláh határőrezred egyik altisztével vittem véghez. Nevezetesek voltak azon kérdései: hogy a magyarok választottake-e uj királyt, és kit? – hogy azon 100,000 orosz, melly a moldva-magyar határnál épen a szóló altiszt szülhelye Borgó-Beszterecz szomszédjában ácsorog, kinek parancsára jőnek majd be az országba, ha nem Ferdinánd űcsászáréra? hol van a császár? és feleletem közben apodicticus avatottság hangján tett azon állításai: hogy Ferdinand császár Oroszországban van; hogy Erdélyen jött keresztül, hogy szóló őrnagyánál ebédelt, hogy az orosz nem ellenség, mert hiszen császár rokon a czárral, és most nála van, hogy a császár 40,000 katonát kívánt a magyaroktól, és a magyar hadügyminister nem akar adni, és ez utóbbit hiában tagadjuk, mert ő egyik bécsi hirlapban olvasta. Talán bizalomnyerésre számitott feleleteim nem maradtak egészen hatás nélkül. Értelmes emberrel volt dolgom, kinek itélete mindenkor ép, és csak tényösmerete volt tévedő. Igenszíves kézszorítással váltunk el. gondolom, e becsületes altisztvszavai ujabban bizonyítják a neutralis erőknek rendszeresen vitt bujtogatását ügyünk ellen. – Az oláhok ujabb parancs szerint Szegről tovább nem mennek. Tán nem bizhatni hozzájok? – Jó volt a dolgot Szegeden észrevenni, inkább mint a csatatéren. De tán még jobb lett volna azt otthon Beztereczen kitudakolni.
Sietnem kell. Alkalmilag bátorv leszek tudósításomat folytatni. Görgei István
