Verbász alatt a jászkun táborból.
Verbász alatt a jászkun táborból.
Aug. 28. mielőtt e sorok az olvasó elébe jutnának: a jász-kun őrsereg már útban lesz, haza felé menendő. Határidőnket, a reánk szabott nyolcz hetet, eltöltöttük immár egészen; minő eredménye volt ide jövetelünknek, felesleges mondani. Mi részünkről kötelességünk teljesítésének öntudatával hagyjuk emlékezetes hegyünket habár mint a czél igénybe vételében roszul használt eszközök, nyugtalanok vagyunk maig is: minthogy az erélytelenség sulya tán bennünket is nyom, kik pedig minden erőnket szeretett hazánk falvára igyekeztünk fordítani! Majd lesznek tán némellyek, kik kárhoztának bennünket azért, hogy a még bizonytalan napkor kezdendő ostrom elől házi tűzhelyeinkhez sietünk, s által egyszersmind az erőt gyöngítjük! … Lesznek tán még ollyanok is, kik pamlagaikról fölfortyantan gyáváknak fognak bennünket keresztelni! – Ám de olly könnyű és igazságos leszen erre a felelt, minta milyen éhez mindenkinek ínye szerint cselekedni. Hogy Sz. Tamás bevétele nélkül távozunk, sajnáljuk, de nem tehetünkról: mert a vezérnek eddig vagy nem volt akarat akár hányszor megkisérteni az ostromot, vagy nem lehetett azt tenni, tehát a leginkább a körülménynek tulajdonítandó. – Mindazáltal az a vád, mi a pest megyeieket nyomja, bennünket nyomni nem foghat, miután felváltóink nem tartozván eljőni a ministerium által kibocsátott ismeretes rendelmény következtében, hiában várnánk rájok. Önkényteseink egyébiránt már vannak, kik hasznos disciplinával bocsátatnak el, kevesebben is megütik a mértéket! – Gyáváknak pedig annál kevésbé nevezhetnek bennünket, minthogy már többször, de különösen utószor, nagy tűz közt állottunk.
Nem álhatom meg végre, hogy Forster Ernő és Kökényesi őrnagyainknak, mint a kik igazán vezéri példával mennek mindenütt elől, a jász jún őrsereg nevében, köszöntetett ne szavazak!
Horváth László 8. század nemzetőre.
