NAGYBRITANNIA.
NAGYBRITANNIA.
Anglia békes politicája és külháborúktóli visszavonulásának oka nézetük szerint a jelen évi úgy is olly roppant mértékre növekedett statusköltségeknek tulajdonítható. A kiadások két millió font sterlinggel múlják fölül a számítás szerint a bevételt, melly az ez évi fontos tárgyakkal nem igen dicsekedhető parlamentben hosszas vitatkozásra adott alkalmat. Mind az alsó, mind a felső ház a megszaporodott statusköltségek ellen felszólat a nélkül, hogy valaki annak kisebbítése módját és helyességét okszerűleg támogatta volna.
Cobdennek kedvenczeszméje az volt, mikép Gibraltar, Nyugotindia és Australia a kormánynak jelenelg többe kerülnek, mint a mennyit behoznak, tehát túl kell adni rajtok. Mi e nézetek fejtegetésébe bele avatkoni nem akarva, csak azt jegyezzük meg, hogy ilyesmit nem más, mint egy világbékéről álmadozó mondhat.
A deficit baján segíteni három mód vn, úgymond a Times, t.i. 1-ször az adót fölemelni, 2-szor kölcsönt venni, 34-szor a status kiadásait lehetőleg kevesíteni. A két első mód a ház által helytelnnek találtatván, természetesen a harmadikhoz kell folyamodni. Azonban ill alternativához szorítkozva lenni szomorú egy dolog, mert adósságot kölcsönnel fizetni annyit tesz, mint az esőtől menekülni akarva, a vizbe szaladni. A kérdés itt az, hogy valljon a dolog a várakozásnál rosszabúl ütött-e ki, s incs-e remény annak jobbrafordulásához? Akármilyen szorult legyen is jelenünk, s bármilly borús zsinben tünjék fel jövendőnk: van egy vigasztalási pontunk, s ez abban áll, hogy mi nem a gyávaság és fonák politica, hanem a sors áldozatai vagyunk. A londoni nagy házak hirtelen bukása Frankfurt, Hamburg s Amsterdamban hasonló és Angliára visszaható jeleneteket idézett elő, s alig múlt el ezen külkereskedelmünket veszélylyel fenyegető pillanat, midőn azt még sokkal szomorúbb politicai jelenetek követték. Poroszország, Dánia, Hollandia, Belgium, szóvalm minden velünk szövetkezett s kereskedelmi kötéllel összefűzött országok kereskdelm a forradalmak által szinte megsemmisíttetett, és Anglia, melly mindezen viharok daczára eddig rendíthetlenűl maradván, a jövőnek nyugton néz elébe, elegendőleg bebizonyítja azt, mikép nem is erőt rejt magában, s a viharos perczek multával ezen pénzcrisit alig érezndi Röviden, A Times azzal vigasztalja magát, hogy mielőtt a hatalmas Francziaország még mindig az anarchia szörnyeivel küzd, Angliában csend uralkodik, s a bevétel most sem kevesebb 52 millió font sterlingnél.
