M. Szigeth, aug. 25-kén.
M. Szigeth, aug. 25-kén.
Rendkivüli bizottmányi ülésünk tartatott, mellynek fő tárgya azon ministeri rendelet volt, mellynél fogva a nemzetőrség felhívatott, hogy önkénytesekből alakulandó része ajánlja föl magát a haza védelmére, s különösen a határszélek ótalmazására. – Meleg kebellel lőn e tárgy megvitatva, a toborzás a illetőleg felszólítás a szoglabirákra, nemzetőri tisztekre, kerületi esperesekre és lelkészekre bizatott, s ösztönűl a megye, a a köz nemzetőrök s altisztek fizetését a rendes napi díjakon felül egy harmaddal felemelte, s ezen összeg mikénti fedezhetésének kidolgozására választmányt nevezett ki.
Kétség sincs arról, hogy ezen intézkedésnek a magyar ajkuak között kedvező eredménye lesz, már is a szigethi nemzetőrség nyilvánítá, hogy kivétel nélkül, sorshúzás szerint, oly számban, a minőben kivántatik, a határőrzésre menni kész, hanem a román ajkúak nehezebben fognak vállalkozni, mert e népség átalában titkos bujtogatók által szédíttetik, s azt terjesztették el közöttök, a király bele nem egyezett, mivel különben ha ez a fejedelem akarata lenne, azt minden faluhoz pecsétes levél által küldötte volna meg. Igy élnek vissza a gonoszok a tudatlansággal és együgyüséggel, s igy kivánják a népet lehangolni a közjó irányában. Százszorosan vétkezik, kitudva vesztegeti meg a nép jó hítét, s a kaputosok iránt bizalmatlanságot csepegtetett szivébe. Már is a megye kénytelen volt a közép apsai egyik nemes birót Dán Juont társa ellen fenyítő keresetet rendelni, mivel e legyszámosabb s mívltebb falubó nemességet itatás által a nemzetőrségtől annyira elidegenítették, hogy az összeirt s csaknem 400-ra menő nemzetőrök közől csak 15-en esküdtek fel, s egyik nemes biró társukat Marina Lászlót, ert felesküdött, halála fenyegették, sőt meg is támadták, s csak derék lelkészöknek, Lázár Sándor alesperesnek fegyveres közben jöttével lehetett a nevezettet megmenteni.
Az orosz ajkúak között kezd ugyan a nemzetőrség alakulni, de Török Károly fő szolgabiró hivatalos jelentésében azokat ugy jellemezte, hogy csak oda haza bátrak, s félénkségük miatt lekhelyeiktől eltávozásra nem vehetők. Mi nem tartjuk e népfajt olly gyávának, hanem inkább e részbenis a tisztviselők csekély hatásban találjuk a hibát.
Lelkesség kell a mindenhez, és ha maga az előljáró kevés lelkességet tanusít, s csak hidegen számítgat, ne csodálkozzunk a nép félénkségén.
Átalában megyei előhaladásunkon átokszerű lassúság vonúl át, s kiri mindenünnen a kényelmesség. Szőllősi Balázs
