AUSTRIA.
AUSTRIA.
Bécs, september 12-dikén A democraticus egyesület Bécsnek valamennyi szabad szellemü clubbjait tanácskozásra hítta tegnapelőtt három órára délután az Odeonba. És megjelent mintegy tizenkét ezer ember. A tanácskozmányok majdnem csupán a magyarhorvát ügyek körül forogtak. Örömében repesett minden igaz magyarnak szíve, midőn Bécsnek legelső capacitásait, a nyilvános vélemény zászlósait, olly melegen és erélyesen hallá isten és világ előtt igazságos ügyünk mellett nyilatkozni, és hallott az óriási termet megrendítő ,éljen‘-eket, ezer német torokkal és szinte ezer ,pereat‘-ot azok ellen, kik ördögi ármányok által a vitéz nagylelkü magyar nemzetet elnyomni, megsemmisíteni akarják. – Mind a tizenkét ezer ember egy szívvel lélekkel mellettünk nyilatkozott, ügyünket magáénak vallotta, s ennek következtében azt határozta, miszerint mindent, szóval és tettel el fog követni, hogy a magyarnak szabadsága legkisebb csorbát se szenvedjen, s e bátor nemzet mindenkor hű és elszánt szövetségesekre találjon a szomszéd testvérnemzetnél.
Szinte tegnapelőtt nyujtották be lemondásukat a magyar testőrök, két horvát egyént kivéve, egy szívvel lélekkel! Kettő közőlök már tegnap Pestre ment, s mire e sorok világot látandnak, a volt magyar testőrsereg a magyar főváros falai közt leend. A haza kimondhatatlanúl sokat nyer e derék, tűzről pattant harczfiakban, kiképzett katonák, ifju lélekkel, lángoló hazaszeretettel, tele személyes bátorsággal s nemes utolsó cseppvéröket feláldozni kész elszántsággal.
Ma indult, vagy induland el Magyarországba mintegy 500 önkénytes és 300 nemzetőr, az utóbbiakból kétharmada deák s mindnyájan illően fölszerelve vannak. – – –
Itt is nagyszerű események küszöbén állunk, maholnap nagyszerű cravallunk lesz. A ,schwarzgelb‘-ek bátorul szemtelenkednek. Dobblhof a szegényebb sorsú polgároknak kölcsön általi fölsegélésére alakult egyesületnek szabályait vonakodik a kormány részéről biztosítani, okul adván, hogy száz polgárnak sem hitelezhet egy pengő forintot. Természetes, hogy illy népellenes nyilatkozvány még a legbékesebb polgár keblét is felháborítá, s tegnap este több ezer ember gyülekezett össze a minister lakása előtt a zsidópiaczon, s jogát fenhangon követelte, mit a ministerek naponkint mindinkább eltiporni igyekeznek. Hangzottak erélyes szavak, a minister határozott feleletet ma reggeli 9 órára igért. A nép eloszlott. Ma placatok által tudatja Dobblhof magos neheztelését, az egyesületet nem ,sanctionálja‘, s fegyveres erővel fenyeget. A placatok egy óranegyed mulva mind letépettek, a nemzetőrség, melly ki volt parancsolva, a szolgálatot megtagadta, a kedélyek felhangoltak, a nép csoportosul s lehet, hogy holnapra valahára nagyszerübb tettekre ébredünk.
Doblhof, ugy mondják, eltávozott Bécsből.
Lajos főherczeg csakugyan itten van titokban. Kollowrat, Kübek, Latour, és Pipitz (erre a rosz emberre eddig még igen keveset ügyelt a bécsi nép, pedig ez okozza neki a legnagyobb bajt) esténkint conferentiákat tartanak Schönbrunnban; az elnökséget Z.... .....g asszony, felváltva madame Cibinitől, viszi. –
Ma felszólítások jelentek meg, hogy az alkotmányos polgárok mindenütt tűzzék ki a ,schwarzgelb‘ zászlót s szinte illyen ismertető jeleket is hordozzanak. E falragasztványokat azonban szintazon sors érte, melly Doblhoff hirdetésének jutott, letépettek s lábbal tiportattak!
A bécsi nép ismét ébred, hatalmas tettekre ébred; minden azt mutatja, hogy többé sem ámítani, sem elaltatni magát nem hagyandja. – A császári ,Handbillet‘ Jellasichhoz fölzaklatta őt ismét apathiájából: a dolgok ránk nézve annál kedvezőbb fordulatot nyernek, minél váratlanabb volt ez.
Isten nem hagyja el a nemzetet, melly magán tud és akar is segíteni.
F.
– Bécs, sept. 12. Ma a zsidó piaczon krawall van. Oka következő. Bizonyos Swoboda nevü tönkrejutott zongorakészítő, 3 milliónyi részvényt bocsátott ki, olly czélból, hogy ezek szegény iparüzők által (unbemittelte Gewerbsleute) használtatván, nyers anyag, szerszám stb. efféle vásárlásnál kész pénz gyanánt fogadtassanak el, az illetőknek pedig joguk legyen a forgásba tett részvényeket, hetenkénti 1 ft visszafizetéssel törleszteni. A kiadás igen jól ment, de az elfogadásban baj volt, mert ezen utalványokat senki sem akarta pénz gyanánt elfogadni. Ennél fogva neki ment tegnap este a nép Doblhoffnak, és ma ismét, s kivánta, hogy a kormány garantirozza ezen utalványokat. A nemzetőrség nem akart „testvéreire“ bevágni, mert a kérelmező krawall csinálók nagyobb részint szegény iparüzők. S igy betörték az ajtókat a kormány épületben, s még mind egyre követelik a garantiát. A katonaság kirukkolt, a nép nem tágit, Doblhoff igérgeti az ablakból, hogy ministeri tanácsot fog tartani, s igy valószínűleg el fog széledni a nép, egyébiránt van nagy dobolás, lótásfutás, boltzárás, stb. efféle, szóval formaszerinti krawall van.
A magyar ügy iránt a népben még van sympathia. –
– Sept. 13. A krawall növekedik; tíz órakor reggel ismét riadót vertek, Dobblhoffot elugratták. Midőn elindultam, csoportosan tódult a nép a zsidó piacz felé, ,pereat‘-okat ordítván a ministerium és a camarilla ellen.
Mondják, hogy az austriai ministerium, Latourt kivéve, tegnap lemondott. Ez utóbbit Schönbrunnban a világért sem eresztenék el, jó lesz magnak.
Tragicomicum volt, midőn a nép egy rongyos öltözetü egyént, ki őt csendre és nyugalomra inté, s Dobblhoffot pártolá, e szavakkal ugratá el: „Schlagt’s ihn todt den Aristocraten!“
A testőrök szombaton akarnak indulni imádott (de nem szájjal, hanem szívvel lélekkel) hazájukba; ugy hallik, hogy öltözetüket, mellyen mindössze mintegy 80 mázsa ezűst van, derék kapitányuk vissza akarja tartóztatni Krausz minister úr számára. A lelkesedés, melly ezen derék ifjakat hevíti, leirhatatlan; sok köny fog utánok hullni szép szemekből.
A bécsi lapok hangja egyszerre egészen a mi részünkre változott. Rieger, a tegnapelőtti Reichstagban azt nyilatkoztatta: hogy az austriai dynastia csak addig fog fenállhatni, mig a szláv, tulajdonképen a cseh elemnek tetszik; ez a németnek szemét valahára felnyitotta s barátságos kézszorításra nyujtá kezét a magyarnak.
F.
– Osztrák országgyülés sept. 11. A tegnapi számunkban már elmondottak után a petitionalis választmány jelentései vétettek föl. A dalmatiai követek közül többen azt kivánják, hogy az országgyülési tanácskozások nyelvökre átforditva, osztassanak ki közöttük, s hogy szavazás előtt a kérdések az ő nyelvökön terjesztessenek elő. Pavliczek hasonlót követel a lengyel és ruthen követek részéről. Lubamirski állitja, hogy a különböző nemzetiségi követek saját meggyőződésök ellen sokat engedtek ugyan át nemzetiségekből; de hogy e miatt nem lehet őket egészen a tanácskozásbani részvéttől megfosztani. Borrosch statusvallást ugyan nem ismer, de azt tudja, hogy egy parlamentaris statusnyelvnek kell lenni. Az inditványt gyakorlatilag sem látja kivihetőnek. Francziaországot hozza föl, hol sem a baskok, bretagneiak vagy elsassiaknak soha eszökbe nem jutott saját nyelvöket követelni. Beszéde közben e szót ejtvén ki: Nationalitätsliebhaberei, a szláv követek között a legnagyobb iugerültséget idézte elő. Rieger egész dühvel rohanta meg őt, nem foghatván meg, hogy a németekből álló kisebbségnek kizárólagos joga legyen, mig a többinek nem. Mi vagyunk, igy szól, a többség, a mi vérünkön, a mi pénzünkön tartatik fen az austriai status, s csak addig áll az meg, mig mi akarjuk. – Minden inditvány, melly e kényes tárgyon fordítani akart, kisebbségben maradván, Pavliczek javaslatára határoztatott: ha 10 kamarai tag kivánja, a szavazás alá bocsátandó kérdések le fognak fordíttatni.
