Buda, sept. 15.
Buda, sept. 15.
Tegnap érkeztek közénk a borsodmegyei önkénytesek, számra – ugy mondják – 1,200-an. E derék, és minden tekintetben jól felszerelt sereg, dicséretére válik Borsodnak. Nem csőcselék nép, de izmos, harczias kinézésű, daliás termetű hadfiak, s közöttök a mivelt ifjúságból igen számosan. – A vidám katonák jó kedve, kissé fölrázta az aluszékony Budát; este víg lárma és dal hangzott utczáinkon minden felé, közbenközben hatalmas fölkiáltásokkal: „Örök élet a magyar szabadságnak!“ – „Veszszenek a haza ellenségi!“ – Szegődjék e lelkes honfiak fegyverének örök társaúl a győzelem.
– A budai gránátosok rendkivűli zavarban vannak, a ministerelnök azon rendelete következtében, mellynek folytán a sorkatonaságnak többé tiltva van, a honvéd sereghez átmenni. Sokan már zsinórjaikat letépték, elhányták, némellyik frakkjának is szárnyát szegte, s most vissza kellvén mégis térniök a sárgafekete zászló alá, nagy félelemben vannak, a rájok várakozó büntetéstől. Ez azonban – hinni szeretjük – nem fog bekövetkezni, vagy ha talán fenyíttetnének is, de mint szökevények tekintetni nem fognak. Megvárjuk ezt előljáróik méltányosságától, meg az illető hatalomtól, hogy e részben intézkedni fog.
– Budán igen sok mérnök van. Ezen becsületes urak közől többen, már rég jelentették magukat, hogy vegyék be őket a tüzértestbe, hol, mint mathematicusok, kétségkivűl százszor többet használhatnának, mint ha egyszerű nemzetőrökként állanak a sorban. Azonban a kapitány által mindig azzal utasittattak el, hogy nincs rájok szükség. Most, reméljük megfordulnak e részben is a körülmények, s az ajánlkozó derék mérnököket a legnagyobb örömmel fogadandják az ágyúk végénél.
– A Vilmos gyalogság már tegnap eltávozott a fővárosból.
Szathmáry.
