Temesvár, sept. 17-én.

Full text search

Temesvár, sept. 17-én.
Eddig azt hittem, hogy azok a háború legborzasztóbb jelenetei, midőn holt testek között jár az ember, midőn ágyúgolyók zúgnak a fül mellett, vagy égő falvak oszlopai boszuló furiákként csapdossák az eget, s lángkarokkal fenyegetik azokat, kik a viszály és háború okozói.
De látni Temes, Torontál és Bács déli részén borzasztóbb jeleneteket. Az országútakon meztelen gyermekek, síró öregek, férjetvesztett nők siránkozva bolyognak, mert virágzó dús falvaikat elpusztíták. És e földönfutók megállítják az utast, falat kenyeret és ruhafoszlányt kérnek, másként éhen halnak, vagy a hideg éjszakákban elvesznek. S ha kérdik őket: mért nem mennek a szomszéd helységekbe? azt felelik együgyű bizalmatlanságukban, hogy ott is emberek laknak, s ha meztelenűl (mert úgy szöktek meg ágyaikból) bemennének, talán ott is agyonvernék. Az illy földönfutó csoportok között az egyik elvesztett rokonainak neveit kiáltja; a másik elkeseredve kérdi: mért nem véd bennünket a király, hisz egész életünkbe azért fizettünk neki adót, hogy bajunkban megvédjen? Miért tartottuk szállással és élelemmel a katonákat, ha akkor, midőn szükségünk volna rájok, más országokba mennek?
Egy félig őrült öreget hallottam a többek között jajveszékelni, ki gyermekeit, unokáit mindenét elveszté. Iszonyú átkokat monda, mellyből a mi megmaradt emlékezetemben, közlöm az olvasóval, hogy hallja a fájdalom és kétségbeesés borzasztó szavait: „Azoknak, kik falunkat leégették – ugymond – talán megbocsát az isten, de kik arra birták őket, hogy ártatlan gyermekeinket és testvéreinket meggyilkolják, feleségeinket megfertőztessék és fogságba hurczolják, hogy ott is buja vágyaiknak szolgáljanak, azokat érje el a pokol büntető lángja; égjenek le kastélyaik és váraik iszonyatosb lángokban, mint a mi nádházaink égtek, jussanak koldúsbotra, s ha a téli hidegben egykori barátaik ajtaján koldulva zörgetnek, rúgják ki őket, s kergessék el mint ronda ebeket. Verjék föl őket éjjeli álmaikból meggyilkolt gyermekeink ezer meg ezer lelkei, s ha éjfélkor fölébrednek, halljanak a sötétben orgyilkos lépéseket, azoknak lépéseit, kik megölt testvéreinkért boszút állni csúsznak ágyaikhoz. Ha ételt vesznek szájokhoz, kinozza őket félelem és rettegés, hogy a megérdemlett mérget keverte valaki táplálatukba.“ – E szenvedő nép ingerültsége és kétségbeesése napról napra növekszik, s ha ez még igy tart, sem ég, sem pokol nem lesz képes boszúját fékezni, s eléri a nemesis azokat, kik vakságukban ezreket tőnek koldúsokká. A holtak nyelve élesebben beszél, mint az eleveneké! Az alföldön alig van család, melly rokont vagy barátot ne vesztett volna.
A Fehértemplom környékéről elűzött rablók nagyobbrészint a torontáli és bácsi határra vonultak, s ott űzik gyujtogatásaikat és gyilkosságaikat a császár nevében!
S.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi