A fehérmegyei táborból.

Full text search

A fehérmegyei táborból.
Tisztelt szerkesztő! Mig Pest rosz hírek füszerezte utczái közt voltam, kétes aggodalmakkal tekintettem hazánk képére. A sok mende monda után már hajlandó voltam hinni, hogy Jellacsich látcsövével már az ős budavári kapukat szemléli, mig seregének egy része Promontoron tanyáz, s hadaink mindig hátrálva mintegy utmutató, és quartélycsinálóul szolgálnak ellenségünknek. Ezen s más hasonló híreken egy kissé megütköztem ugyan; bátorságomat azonban soha egy pillanatra sem vesztém el. Midőn pedig a kávéházakban kétségbe eső képeket pillantottam meg, s kétségbe esésük okát tudakolva feleletűl nyertem, miszerint 96,000 huszáraink mentek át az ellenséghez, s midőn továbbá igy leverve szállásomra rohantam, s a házrnestertől egész hiteleséggel hallottam előadatni, miképen Budapesten már Quartiermacherek vannak für 300,000 Feinde; ekkor (t. i. sept. 28-án) elkeseredve ragadtam puskát és siettem a vándor ellenség elébe. Kettőztetett lépésekkel nehezen lihegve, midőn már alkonyatkor Promontorba értem, s a horvátok holléte felől tudakozódtam, s nevetve azon feleletet kaptam, miszerint azok bizony Horvátországban és Fejérváron; ekkor tovább mentem, és sietve Téténybe érvén, az ittenieket, mivel olly édes álmokban voltak elmerülve, háborgatni nem akartam, Martonvásár felé folytattam utamat. S minő látmány tünt itt fel előttem? Puskazörgések hasítják át füleimet, fegyveres nép szaladgál jobbra balra, ezután körbe áll, hangos rivalgással tölti el a levegőt; már azt hittem, itt nekem is vagy zsiviozni, vagy rögtön meghalni kell. Oda érve azonban megértettem, hogy itt magyarok vannak, kik egy posta után kérdezősködő, s a Jellacsich táborához tartozó ezredest csiptek el. Ekkor felbátorodva még azon éjjel Velenczébe érkeztem, hol a vendégfogadóban több harczosok között Perczel Móriczczal találkozva értesültem, miszerint Jeliacsich közeledve, másnap táborunkat megtámadja. Ugy lön. Hajnalban Pákozdra mentem, hol szélesen kiterjedt táborunk tanyázott. Bal felől a sorkatonaság volt kiállitva, melly részint danolva, részint pedig köpönyeit a füven szárogatva, tölté a legnagyobb lelkesedéssel tábori idejét, ezután következtek a derék honvédek, s a váczi tábor, a baloldalon pedig a borsodiak. 11. óráig csak egyes távolbóli lövéseket lehetett hallani, mig végre a plenkirozók egész dechargei gyorsan követték egymást. Néhány percz mulva a mi plenkirozóink az ellenségtől megtámadtatva a hegytetőkre szoríttatlak, s illy állásukban is a nagy számú ellenséggel, azt ollykor ollykor visszaverve, a legnagyobb elszántsággal harczoltak. A budaiak és hontiak látván a viaskodás kétes kimenetelét, csak nem sírva kérték a kapitányt, hogy engedelmet adjon nekik pajtásaik segítségére menni, mi megadatván, viharként rohantak a hegy felé, hol szemem láttára az ellenséget felfelé kergették. Ez alatt a jobb oldalon komolyabb jelenet fejtődött ki. Az ellenség t.i. serege egy részével alattomban L. Berény felé vonulván, ott a Kolman és Ivánka által vezetett seregünkkel találkozott. A tüzelés mindinkább növekedett. Ágyúink orkánként zúgtak, s az ellenség sorait nagy zavarba hozták, mig végre az, hős seregünk elől viszszavonulni kényteleníttetett. Mi a csatát befejezettnek gondolván, csakhamar az ellenség bal szárnya által meglepőleg felriasztattunk, ugyanis az a hegyek megől kibontakozva, ágyú és kartács szóval jelentette megtámadását. A mi ágyúink az ellenség roszúl irányzott ágyuinak nem akarván rögtön felelni, az ellenség közelebb jövetelére várakoztak, mi megtörténvén, ágyuink haragos működésétől az ellenség annyira megrettent, hogy tüsténti visszavonulásra kényszeríttetett. A tüzelés mindkét részről d. u. 3 óráig tartott. Ez alkalommal a mi seregünknek állhatatossága minden különbség nélkül bámulásra méltótag olly nagy volt, hogy az ellenség táborábani zavar mindinkább látható vala, s így a 3 órakor végződött csata, melly azonban eldöntőnek nem neveztethetik, a miéinknek szerzett győzelmi babért. Megjegyzendő itt az, hogy ha a mi táborunknak nagy része az nap reggel Martonvásár felé nem vonul, akkor Jellacsich vándor serege kétségen kivül semmivé tétetett volna. – Egy hadfi.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi