Győr, oct. 7.
Győr, oct. 7.
Eddig nem vala alkalmam irhatni, mert folyvást táboroztunk és kutattuk Jellachichot; az éjjel átjővén Győrön a város kivilágítással üdvözlött, de hiányzott azon lelkes magyar vendégszeretet, mellyel a tataiak fogadtak; a nép ugyan az utczácon járt fel s alá, de csak egy pár „éljen” hallatszott; nagyobb részt egyjedvüen s talán csak kiváncsiságból járt fel s alá, pedig Jellachich egy pár nappal ez előtt ugyancsak meg róvta ám a győrieket, mintegy 200 ökör és 700 akó bort requirált. s azonfelűl katonái a külvárosokban derekasan requirálták a szegényebb polgárok malaczait.
Az éjszakát – már most 3-dikat – itt is szabad ég alatt töltöttük. Ma reggel hire jött, hogy Jellachichot minden felöl körülveendjük, közel van táborunkhoz serege. Mieink száma itt a táborokban, közel 50 ezerre megy. Mindenki harczszomjasan várja a támadás perczét. Illy lelkesedést nem láttam soha, egész nap megyünk már 7-ik napja. – Néha reggeli 5 órától dél.ut. 2 óráig s esti 7-tól éjfélig, és mikor fáradtan pihenni akarnánk néha még csak akkor küldözgetnek a szomszéd helységekbe, fáért és szalmáért, viz dolgában különösen roszul vagyunk.
Tegnap Ácson egy futárral találkoztunk, ki a már ismeretes kir. rendeletet viszi, minél fogva Récsey ministerelnökűl. Jellachich pedig hadi kormányzóul van kinevezve, a mint e hír táborunkban elterjedt: általános lett az ingerültség, s még a vidéki parasztság is ugyan csak keményen nyilatkozik a király ellen. A népfelkelés itt is megtörtént, megy ifja, örege, kaszával, vasvillával.
