Szózat a Székely bérczek közől.
Szózat a Székely bérczek közől.
Mig az ország szivében élő testvéreink, függetlenségünkért, széthordozzák diadalmas lobogójokot, s kardok élével irják szabadságunk emlék-könyvét; bámulandó a nyugalom, melly lenyügöz bennünket. Tán azt gondolják testvéreink, hogy a székelyek azon keveseknek akarják köszönni honunk szabadságát, kik az alvidéken táboroznak, tán azt, hogy a székely, testvéri fájdalom nélkül, nézi Sz. Tamásnál vérző testvéreit? vagy tán azt, hogy a székely tudott meghalni a szolgaságért, de nem tud megvívni a szabadságért, s olly aszszonyivá vált, kinek csak szavakból áll fegyvere, és 4–500,000 székely, 2000 vitézei vérén akarja megvásárolni nemzeti függetlenségét, s nem akarja a hon boldogsága mérlegébe vetni menydörgő hatalmát? Fájdalom hazámfiai! van okotok ezt gondolni. De fojtsátok el keserű meggyőződésteket, és higyetek komoly és igaz szózatunknak. A székely nép tömegben készen áll, azon pillanatban, mellyben a vér-lobogó meghordoztatik, ősi szokás szerint, bérczkoszorúi között, rohanni óriási s csapásával földre sujtani az ellenséget. A székelynek most egy ohajtása, egy imádsága van: adj uram nekünk vezért! mi földi angyalodat, az igazságot megvédelmezzük. Esküszünk az élő istenre, hogy szónk való, és hogy a nép szavát irja kezünk. Hol vagytok őseink szellemei, hol vagytok Attila, Álmos, Előd, Und, Tuhutum, Huba, Tas, Kund ivadéki? hol vagytok nemzetünk nagy fiai, kik a nyugalom óráiban olly gyakran pengetitek, hogy ez, vagy amaz vezérnek egyenes ivadéki vagytok, „hol vagytok – kérdjük – a hon-alapitás második nagy idején? Őseitek szelleme hiv fel a második vérlakomára. Hát illy tanácsot ad nektek őseitek szelleme? nem féltek boszuló árnyaiktól? s nem lelkesit-e titeket már a költő, hogy még egyszer megénekelhesse: „Párduczos Árpádnak hadrontó népe hatalmát.” Oh jőjön, ki erőt érez magában! a kormány ne késsék felruházni vezéri karddal. Melly pillanatban érkezik, másikban utazhatik hatalmas seresével. Fegyvereit a székelynek kicsalta az ármány, de készen áll a lándsáival. S valljon lőporos fegyverekkel szerzék őseink hazát!? Vannak itt nagy bárdu Batondok, kik készek betörni az ármány ércz kapuit.
Hazánkfiai, országos képviselők! figyelmet a székely karra, ne engedjétek megrozsdásodni erejét, ne engedjétek megtompulni lelkesedésük élét, a tétlenség miatt, küldjetek ide olly férfit, kinek lelke van a székely oroszlánt harczba vezérelni, vezért! vezért! vezért ide! ha nem akarjátok, hogy a Buda körűl ásott sánczok előtt ugy jelenjünk meg, mint kesergők, hová egy ország egy nemzet függetlensége és szabadsága temettetett, vagy ugy jelenjünk meg, mint gyász vitézek, bünbánó mezben, a kivívott szabafiság magasztos ünnepére, vagy még itt helytt mint kolompos nélküli nyáj, a már zavargni kezdett oláhok által az ármány véres hálójába kerüljünk egymást felmarczangolva. A szabadság, egyenlőség, testvériség nagy szavaira kérünk, adjatok módot a székelynek, vívni közös szabadságunkért, azt pedig ugy adtok, ha vezért adtok. Itt készen áll a had szekerczéje, nincs ki nyelbe üsse, jőjön a vezér s sujtani kész az ősi szekercze. – Többen.
