FRANCZIAORSZÁG.
FRANCZIAORSZÁG.
A külpoliticáról. A derék „National”, melly lovagias kötelességének látszik kitüzni: nemzeti jogainkat erős kezekkel védni az európai közvélemény sorompói előtt, s rendes rovatot tartva közügyeink számára, már is érezhető jótékony hatást gyakorol az összes európai hírlapirodalomra – oct. 6-ki számában újabb tanuságát adja irántunki baráti érzelmeinek, s föltárja a kormány külpoliticája némelly redőit. Kivonatilag közöl ugyanis a bukuresti „Romanie” czimű hirlapból egy czikkecskét a magyar-horvát zavarokról. Itt egyenesen s tisztán kimondatik, hogy a horvátok nem valamelly nemzetiségi elvért, de csak a dynastia érdekei mellett vívnak; s hogy a magyarnak vétkül fölrovott hatalmaskodása, azon jogokhoz ragaszkodásban áll, mellyeket minden nemzet követelhet maga számára. A fölébredt nemzetiségek nem akadályozzák az ország közjava előmozditását, s a magyar faj átláthatja, hogy saját nemzetisége tiszteltetését legsikeresben eléri, ha ő is tisztel minden vele együtt lakó nemzetiséget. A horvátok s magyarok közli viszálkodás kölcsönösen meg fogja mind a két felet gyengítni, s a marcziusi győzelmeket homályos emlékekké eszi stb. E szavak – mond a „National” egy oláh vagy román hirlapban annál több figyelmet érdemelnek, mert eddig ezek hangulata nem igen volt kedvező Magyarország irányában. Az Erdélyben (vagyis ma már a Királyhágon túl) lakó oláhok, egyik törzsét teszik a Magyarországban létező idegen nemzetiségeknek, s csak kedvetlenül hajlottak meg az egy területen lakozó külön népekre nézve szükséges közélet előtt. De Jellachich előnyomulása fölnyitá szemeiket, s legyőzi előitéleteiket. Világos imár ennek osztrák ügynöksége, s hogy általa ugyanaz czéloztatik Magyarországban, mint Olaszországban történt, s mi történni fogna később Bécsben, t. i. – a szabadság s nemzet elnyomása. A királyok mindenütt elvesztett jogaik visszafoglalására törnek, s a népek sajnos és veszélyes ótalomra vannak erőszakoltatva. E világos tények miatt közelítnek az oláhok a magyarokhoz. Mi sem lehet kedvezőbb az osztrák kényuraságra nézve, mint a Magyarországon s szomszédságában lakozó nemzetiségek egymás elleni harcza; mert horvát segély nélkül nem birna a szahadság erejével sem Bécsben sem Pesten. Ezt jól értsék meg a románok, nehogy haszontalan előitéletek miatt elhagyják igaz barátjaikat, s ellenségök karjába vessék magokat. A magyarok és románok hivatva vannak Európa déli részének s a Duna-partoknak ujjá teremtésére. Ügyük egy, s közös egymással. S nem is a magyar haladást kell félni, hanem félni az osztrák udvart, melly árulás, gyalázat, erőszak, gyilkolás s gyujtogatással is vissza akarja állítani a megbukott zsarnokságot. Magyarország elnyomatásával nagy veszteség éri a német democratiák ügyét is. Cserben hagyták Olaszországot, s már látszik mint lőn Radeczky győzelmei után merészebbé a camarilla. A frankfurti országgyülés viselete – midön Velenczét Németország számára követelte, s Piemontot háborúval fenyegette, Triest ostromzára miatt, – igen eszélytelen volt a német szabadság érdekében. Az osztrák császár győzelmei Olaszországban megannyi csapásoknak tekintendők a német democratiára nézve. Igaz, hogy Magyarország messze van Francziaországtól, de az olasz kérdés erélyes megragadása hatással lesz a magyarokra nézve is, ezáltal több bátorságot nyervén ők, s kevesebb erőt s bizalmat tartván meg Austria. Ezen ösvényen gondolja a franczia kormány előmozditni az egyetemes népek s különösen Magyarország javát. Az osztrák cabinet állása győzelmei ellenére is olly kétséges, hogy minden órán fölbillenhet a mérőserpenyő, s háború esetében bele fogja dobni kardját Gallia is, mig most a kormány nevében békét akar, s a népek számára democratiát. Minden rázkódás, melly Europában történik, mélyebbre hat, s egyszersmind szélesiti Francziaország befolyását – hatalmát a népekre. Az olaszok kétségkivül nagy hibát követtek el, hogy a franczia segélyt késön, csak akkor kérték, midőn már saját erejük kimerülve, az elvesztett csaták után a harcz nehezebb, s a győzelem drágább lehetett. Azonban az olasz előitéletek foszlani kezdenek, s a melly nap Németország is levetkezi a magaéit – Lengyelország vissza fog állittatni. Olaszországra nézve szerencse, hogy Velencze szabad, s az olaszok kezében maradott. Ez maga után fogja vonni a velenczei tartományok fölszabadulását s függetlenségét, és soha franczia kéz Austriának át nem adandja Velencze kulcsait.” Ha e czikk némü kifolyása a franczia jelen kormány összes politicájának, mint gyanitani lehet; bizonyára kedves, s buzditó a népeknek, mind a Pó, mind a Duna s Tisza partjain, hogy egy olly nagy nemzet barátságára s pártfogására számolhatnak, mint a franczia nemzeté. Azonban ne feledjük soha, hogy a legszentebb erőnek kutforrása saját magunkban rejlik; s csak úgy érdemeljük ki a testvér nemzetek barátságát, ha a zsarnokság ellen szivünkben valódi szabadságérzetet, s karjainkban villogó kardot mutathatunk. Azért örvendjünk a külföld barátságának, de saját erőnkkel igyekezzük azt kiérdemelni.
