PEST, OCT. 9.

Full text search

PEST, OCT. 9.
Nincs miért elpirulnunk, hogy három hosszu század óta némán néztük a világmozgalmakat; nem kell szégyelnünk, hogy az uj kor eseménydús története, mellyet más szabad nemzetek fejedelmeik elitélésével, számüzetésével, s egyéb szinte egész Európát átalakító jelenetekkel gazdagítának, reánk mint idegen mostoha kezek által mozgatott gépre sajnálattal tekintett. Ugy látszik a gondviselés ezen ős bátor magyar fajt nem puhúlni, hanem csak pihenni engedé egy nehéz nagyobbszerű, dicsőbb, czélját el nem hibázható műkivitelre.
Nem Stuart- avagy Bourbonféle háború az, mellyben már is diadalmasan részt vevénk; az ármánynyal küzdő világszellem harsogó szózata az, melly minket első jeladásra mindjárt készen talált. A zsoldos hatalomnak lejárt már ideje; a fejedelmeket környező katonaság öntudathoz jutván, undorral kezd a cselszövényekkel befont koronáktól elfordulni, s szinte pirulva óhajt a nép közé vegyülni, mellyből származván, annak véres verítékén tápláltatik. Európa körülbelől harmadfél millió sorkatonát táplál; de hogy e katonaság többé már nem gép, s életnélküli eszköz, mellyel szeszélyes fejedelmek parancsaira, vagy istentelen titkos tanácsosok intéseire, országokat hódítani, s ártatlanokat felkonczolni lehetne: azt hathatósan bizonyítja a juliusi király gyalázatos bukása, a porosz királynak Potsdámba való többszöri megszökése, a Habsburgi ház vad gomba gyanánt termő ármányainak sikeretlensége, és a telhetetlen éjszaki autocrat önmegtagadásba kerülő defensiv eljárása.
A szabadság érzete a társadalmi élet két legszélső tagjait hozta egymással összeütközésbe. Népek és uralkodók állanak egymás ellen, az utóbbiakat környező álfény tünedezik, s a nép észrevéve a korona köpenyébe burkolt gazságokat, nevetve sajnálja eddigi önbutaságát.
Igenis, népek és cabinetek harczolnak egymással, s kételkedhetni-e ezen harcz mikénti kimenetelén? A népnek győzni kell, s az győzni is fog, mert vezére a szivében lakó emberi érzelem, fegyvere az igazság kardja, mellynek csorbíthatlan éle előtt egymásután hullanak szét a zsarnokság kovácsolta rablánczok szemei.
A bécsi cabinet, mellyet isten vagy inkább az ördög sötétséggel áldott meg a magyar szabadság legyilkolására bérlett czinkosai iránt példátlan bőkezűséggel viselte magát, pénzzel, szerelemmel és mindennel kínálta Jellachichot s társait, csak hogy a magyar nemzetet ha ki nem is írthatják, legalább megtörjék, ezen cabinet, mondják, nem gyanítá, hogy ha mi e sáskasereg pusztításait nyugton nézzük, a dinastia ugy járna, mint a vén Lear király, ki bőkezüsége miatt nyomorult sorsban elhagyottan bolygott ide s tova, mig utóljára a tőle egykor olly mélyen megsértett leánya vette őt, sorsát tovább nem türhetve, ápolása alá. Mi jól tudjuk, hogy sok falvaink elpusztítása, több ártatlan testvéreinknek felkonczoltatása, réteinknek polgárháború általi megfertőztetése mind a korona közelébeni büzhödt forrásból eredett. De mind a mellett, ha a reactio bűneit megbánván, pirulva forduland (ha mig van benne valami szemérem) hozzánk: akkor mi folytonos csalatásunk daczára is, Cornelia szerepét viendjük, ki midőn ősz apja előtte letérdelve kért tőle bocsánatot szinte leborulván fölállásra kérte ősz apját, mivel, úgymond, ő csak gyermeki kötelességét teljesítette.
A magyar nemzet nem akarván tanúja lenni az őt és a dynastiát meggyalázó jelenetnek, oroszláni méltósággal, de tigrisi dühvel ment Jellachich elhirhedett tábora megsemmisítésére, ki is kevés számát harczosaink bátorságot s hazaszeretetet sugárzó arczát alig pillantván meg társai katonai becsületét pellengérre téve a fegyverszünet első perczeiben a leggyávább módra megszökött.
Bécs felé sietett az eszeveszett ármány hizlalta kalandor, képzelődésében kétségen kivül büntől fekete zászlója alá uj seregeket látott már szállani. De szörnyen csalatkozott. A lámpán boldogult néhat Latour őt a legszükségesebb perczekben hagyá el, mi alatt a Rott vezérelte tartalék csorda dicső seregeink által bekeríttetett, s alkalmasint mig e sorokat irjuk, a főfő csordavezér is hasonló sorsra kerül.
Az istentelenségek lánczolata szét van törve, a reacto tervei köd gyanánt oszolnak, a szabadság elleni gyilkos szándék már is nagy részben torkára forrott a reactionak, és ha a dynastia leari őszinteséggel ezen szavakat mondja: „vén és bolond valék” akkor a magyar minden mély sebeit újra elfelejtve, tisztító szél gyanánt seprendi el a hazáját és királyát veszélylyel fenyegető vad állatokat. A magyarnak győzni kell, mert harcza a civilisált világé is, győzni fog, mert az igazság zászlóját lobogtatja kezeiben. – Szabad Imre.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi