A verbói táborból.

Full text search

423A verbói táborból.
Egy nevezetes napra fog bukkanni évlapjainkban a késő ivadék. E napon kellendett ifju szabadságunknak meggyilkoltatnia. E nap sept. 29-e, Jellachich és Hurban rabló vezérek, az első Pesten tót országgyülést, a másik Nyitrán tót bizottmányi ülést, akartak tartatni e napon; s hogy halál annál bizonyosabb legyen, két oldalról szándékozták döfni hazánk szívébe mérges gyilkaikat. De a gondviselés mellytől annyi ezer honfi esde e hazának életet, meghiusítá e gonoszuk istentelen szándékát, s a sirt, mellybe olly kárörömmel készültek temetni e nemzetet, alkalmasint számukra készítették.
September 29-én verettek meg mind a két rabló csordái. – Nevezetesnek mondám e napot, mert ragyogó csillagként tündöklend az utókornak, mellyben meglátandja: hogy a honfiak hazaszeretetén megtörnek az ármány minden nyilai, s az árulás ezer nemei sem képesek egy lelkesült nemzetet rabigába dönteni. A hazaszeretet és lelkesedés egy gyönyörű példáját tudatom az olvasóval.
Folyó hó 7-én a körünkben tanyázó, porosz herczeg nevét viselő harczosinkhoz, egy királyi manifestum érkezett, Latour, a volt camarilla minister parancsa kiséretében, melly szerint a katonaságnak, hogy Hurbán annál kényelmesben pusztithasson, Leopold várába kelletett bezáratnia. Mert tudnia kell az olvasónak, hogy azon vakmerő rabló, természetesen ama parancs teljesítendését bizton hivén, levelek által tudatá 10-én isméti beütését. Carcano és Obrádovics, két schwarzgelb kapitány, s a camarillának kész köteles szolgája a parancsot a legénységgel azonnal tudaták. De ez, valamint a többi derék tisztek nyiltan kimondák, hogy hazánk legnagyobb ellensédének Jellachichnak engedelmeskedni soha nem fognak, s egyenesen oda nyilatkoztak, mit füleimmel hallék: Vagy itt maradunk, s itt védjük veszélyben levő hazánkat, vagy Pestre megyünk, s azon parancsnokot, ki a pesti útról levezet, azonnal főbe lőjük.” Jelen voltam szinte, midőn egy derék káplár, imigy szólott a nevezett kapitányok egyikéhez: „Ön hamis parancsot közölt velünk; ön tudja, hogy ki van a reglementben mondva a halál azon parancsnok fejére, ki hamis parancsot mer közölni legénységével.” – A kapitány úr szoborként állott, szót sem találhatva levertségében. – Nemzetőri őrnagyunk lelkes felszólítására a katonaság visszament előbbi állomásaira. Ezen derék hazánkfiait azon alaptalan aggodalom búsítja, hogy itt az isten háta mögött, mint mondják, el fognak feledtetni a magyar ministeriumtól, s azért jobban szeretnének Pestre menni, s ott ajánlani fel szolgálatukat a hazának. Én megigérém, e körülményt tudatni a közönséggel, s a ministerium bizonyára, méltányolni fogja e derék harczfiak hazafi érzelmét. Valamint másrészt, nem hagyja büntetlenűl a leopoldvári oláh parancsnok azon galád tettét; miszerint az, amaz árulást lehelő parancsot, a camarillának ezen ármányos költeményét, Galgócz m. város piaczán, 300-ra menő emberével előbb puskát töltetvén – felolvasni merészelte.
A községek még mindig tömvék nemzetőrökkel, mert Hurbán beütése ismét félelemben tartja a kedélyeket, mi aligha fog megtörténni, mert Latour uramtól nem igen kap többé lőport, és fegyvereket, mint előbb, mi, a tőle elfoglalt puskaporos ládákon látható „Wien, den 3-en Sept. 1848. feliratból világosan latható. – F. Vincze.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi