FŐVÁROSI UJDONSÁGOK.

Full text search

FŐVÁROSI UJDONSÁGOK.
Mult vasárnap az ágostai hitvallásu egyházban Székács József jeles szónoklata buzdítá a hallgatóságot. Derék lelkészünk a kor eseményeit a veszélyezett haza állapotát tűzé tárgyul, s tiszte ihlettével s lelke világos erejével festé helyzetünket, s magyarázó jogainkat, s királyunk-szentesítette törvényeinket, mellyek megvédéseért támadtatánk meg, s mellyeket megvédenünk szent kötelesség. Előnkbe tükrözé a vallást, melly harczunkat, mint igazságost szentesíti, s győzzünk vagy vesszünk lelkünket az igazságos ótalom és tett öntudatával fogja megnyugtatni, hogy szent Pállal, a hit nagy harczosával, nyugodtan várhassuk sorsunk befejezését, mert az igazságért harczoltunk. Magasztos jelenet vala látni Székácsot a szónokszéken magasra emelve az 1848. törvényeket, azok megtámadását nemes haraggal fejtegetve s ótalmokra hiveit buzdítva. Világos példa volt Székács e föllépése, milly temérdek jót tehetnének lelkészeink a szent szószéken az isten törvényei mellett az emberekét is magyarázva. A vallás is csak törvény, mellynek rémületes sanctiója a jövő élet. Emberi törvényeink csak a sírig terjednek, de a vallás szerint ez élet készít elő a rejtélyes jövőre, azért egyházi tekintetben is csak kötelességét teljesíti azon pap, ki az isten s emberi törvényeket együtt magyarázza, s nincs ok kétleni, hogy mint eddig is többször történt, ezután még gyakrabban fog történni.
– Hétfőn más maga nemében rendkivüli szónoklat tanui valánk. Tausenau orvos tudor, s a bécsi democrata egyesület elnöke, Pesten mulatván, a muzeum terén népgyülést tartott. Beszédének fő czélja volt a tiszta democratia igazságát és végdiadalmát mint bizonyost festeni, s egyszersmind a németeket, s különösen hazánk német ajku lakóit a német Austria nevében a magyar ügygyeli szoros kapcsolatra figyelmeztetni s élethalál szövetségre buzdítani, mert e két nemzetnek az absolutismus hydrája irányában együtt kell győzni vagy veszni. A szónok hatalmas egyénisége, tehetségei, s az igaz ügy, mellyért kebelrázó szavát emelé, egyiránt követelnek bővebb jellemzést. Illyen német szónokot még nem hallottunk. Eszmegazdagság s praecisio, kiváló tulajdonai, hosszú beszédében nem volt egy mondat, melly üres szavakból állott, vagy helyére nem illett volna. Képei világosan egyszerű magasztossága gyakran az ó testamentom legszebb helyeire emlékeztete, mig az epithetonok gazdagsága s eredelisége Heine s Börnét juttatá eszünkbe. Mit sem kimélő erővel mit sem félve rohan czélja felé, sujtva, vágva, jobbra balra, hogy ellenségein egy ép folt nem marad, ebben lrland szabaditójához a mennydörgő O’Conellhez hasonlón. S mindezekhez a meggyőződés szenvedélye által lelkesített előadás, melly áradatként képes tömegeket magával ragadni, együtt olly szónokot képzenek, minőnek a legfásúltabb nép keblébe is lelket kell önteni, és zsarnokai ellen haragot gyujtani. Vesztesség, hogy beszédet nem bitjuk. Lángba mártott ecsettel fenté abban a camarilla gaz politicáját, melly annyira ocsmány, hogy – ugymond a szónok – még maga az álnokság apja a vén Metternich is elpirúlna s visszarettenne tőle. S mégis sokak e galádság diadalma reményében már ördögileg örvendenek. A haza atyja (Landesvater) mosolyg; az udvar – így folytatá tovább – Bombelles, Cibini, elfojtva nevetnek; a nagy urak – az aristocratia – a magasban már szörpölik a remény boldogító levegőjét; a rendőrség szaglál, s a cancellariák völgyi marhája lent a mélyben már orrongja a diadalzsoltárokat, s a koronás szörnyeteg a Néva partján nyerít örömében! S a Habsburgok táplálva minden őseik s jelen tetteik alávalósága által, készűlnek bakói lenni a népjogoknak, s míg nekik a trón nem lesz egyéb, mint az absolutismus torlasza, a népnek ellenökben a szabadság torlaszait kell építeni. Mert köztök a leggyávább is bebizonyítá, milly elveteműltségre képes, ha keblében kitör a fejedelmi ördög, s kész emberszívekkel kövezni az útat trónja fele. S hogy illy galád eszközökkel működő ellenségeinken diadalmaskodjunk, szükséges, hogy német, magyar élethalálra együtt tartson, s népáruló mindazon német, ki a magyar ügyért életét áldozni nem kész. Mindezek ellenében a demomocratiát kell állítani, melly nem irott papiros, mellyen Jellachich biztossá neveztetése áll, s mellyet szét lehet tépni, melly nem pergamentre írott, s egy tollvonással megsemmisíthető, vagy aristocratia s absolutismussal beundokítható alkotmány. A democratia a népek Messiása. A democratia isten, mint isten vala az üdvezítő, kit mindnyájan ismerünk, s a democratiának győzni kell, habár a reaectionarius pokol kapui támadnának is ellene. – Képzelhető, hogy ezen Ammen-nel befejezett beszéd milly hatást tett a nép ezreire. Vállaikon vivék a szónokol a muzeum teréről. Ekkor valami Bazilovics nevű ember, az ezrek közt egyetlen, kire Tausenau beszéde ellenkező hatást gyakorlott, felkiált. „Fel kellene akasztani a bujtogatót.” A fellángolt nép neki rohan, s a tébolyodottnak talán éltével kellett volna adózni, ha a nemzetőrség erélyes közbelépte meg nem menti, de a nép ennek is csak azon föltétellel engedi át, hogy tüstént fogházba vitessék, mi rögtön meg is történt, Bazilovics az országos rendőrigazgatóságnak adatván át. Δ

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi