Szilágy-Somlyó, oct. 10.
Szilágy-Somlyó, oct. 10.
Városunk és Kraszna megye mindeddig meglehetős csendességben élvezvén alkotmányos szabadságát, a bécsi camarilla figyelmét ki nem kerülheté, s az ezer fejű ide is elküldé hadjáratát.
Folyó hó 2-ika éjelén az itt szállásolt Thurszki ezredbeli néhány katona, s az ezek közől az önkénytes honvédek sorába átállott legénység között véres öszszeütközés történvén: a még akkor éjjel eltávozott századosok e hó 6-án késő estve, s minden előleges hiradás nélkül, két század Károly Ferdinánd gyalogsággal, s egy könnyű lovas csapattal Erdélyből városunkra jött, az őrségen volt nemzetőröket elszélyesztették, az őrtanyát s a városunkban levő régi várat és raktárakat elfoglalták, a bámészkodó népre többszöri lövéseket tettek, s vezénylő főtisztjök városunkat legkisebb motszanás esetében porráégetéssel fenyegette. Másnap városunkat a nemzetőrök közt kiosztva volt kincstári lőfegyverekért házanként kikutatták, s ezeket elszedték. E tettükben nem vala szent előttük maga a vallás is, és a lőfegyverekért a refurmatus templomot is feltörni szándékozván, midőn a segédlelkész az ajtókat feltárni önkényt sietett volna, egy katona minden szó nélkül puskájával főbe ütötte, s a megfutamlottnak utána is lőtt. A lakosokat mindennemű méltatlanságokkal illették; az itt ott látott önkényteleket haza utasíták, kigúnyolták s nyiltan lázasztották Jellachich és a reactio részére. Ugyanezt tevék jövő és menú útjukban, s a falusi megijesztett lakosokat Naszódra kétfejű sasért utasíták, az ezt nem teljesítőket végveszéllyel fenyegetvén.
Huszonnégy óránál tovább tarták illy ostrom alatti állapotban városunkat, s miután a várbeli raktárt merőben kiüríték, miként éjjel jöttek, a szerint éjjel is távoztak el, az itt volt Thurszki-féle katonaságot is magukkal elvivén. Ezen katonai csoport tisztjei mondása szerint, Közép-Szolnok megyéből is magához vevén az ott szállásoló Thurszki ezred két századát, Beszterczére menend a hű szászok védelmére. Szegény elárult hazám! mivé kell lenned, ha még saját fiaid is képesek magokat beteg királyunk nevében a hon szabadsága elnyomására, s a békés nép fellázasztására használtatni! Hogy őszinték legyünk, meg kell vallanunk, miszerint a folyó hó 2-ika éjelén történt véres összeütközés a toborzó kormánybiztos erélytelenségének is tulajdonítható, ki az önkényteleket nemcsak kellő fegyelem alatt nem tartá, sőt maga szabadítá föl a katonák megverésére; s az összeütközéskor is a magok megadására ajánlkozó katonák átvételére megjelenni, és a felbőszült nép lecsendesítésére tekintélyét felhasználni elég bátor nem vala; véres boszút lehelle ezért a dúló katonaság öszszes legénysége, s szerencséje a toborzó biztosnak, hogy ezt eltávozásával megelőzé; igy boszújok tárgyára nem találba, megelégedtek háza kikutatásával, s az egyes lakosok boszantásával és botrányos ijesztgetésével.
E lázasztó katonai hadjáratnak fő czélja a nép elrettentése és bujtogatása levén, a vésznek jelenségei már is itt ott mutatkoznak; nem egy helység készül már kétfejü sasért Naszódra, s aligha el is nem küldöttek. A megyei nemzetőrsereg két százada a mindeddig elhanyagolt s a tegnapi és tegnapelőtti napokra kitűzve volt tisztjei választását megtagadta az őrnagynak. A tudatlan nép nem képes magát tájékozni; s különben is kellő egyetértés, s a tiszti karban szükséges erélyesség és népszerűség hiányzik. A megyében jelenleg semmi katonai erő; a nemzetőrseregben nem a legjobb hangulat uralkodik; magában városunkban is a nemzetőrök közt semmi fegyelem, sőt tisztjei iránt nagy a bizalmatlanság; lőfegyvereink sehol é s semmi; szóval, csak az isteni gondviselés óvhat a veszélytől. Fölhivjuk tehát Kraszna megyére is a kormány figyelmét, s hatályos rendelések tételére addig , míg késő nem leend. – Zádori.
