PEST, OCT. 18-kán.

Full text search

PEST, OCT. 18-kán.
Csak az anglo-franczia interventiótól mentsen meg bennünket az ég!
Az alatt, mig a Cavaignac-politica negotiál, diplomatizál és protocolizál, a koronás hóhérok tömegekben mészárolják a népeket és égetik városaikat.
És ezen égbekiáltó gyávaságú politica tán az olasz és más nép szabadsága mellett katonáskodik? Koránsom, az istenjogot védi az ő gutes Rechtjében, az 1815-diki bécsi szerződések nyomán!
Tagadhatlanúl így van, bármelly sophismákkal védjék a képtelen politicát a Cavaignac kormány organumai, bármelly majoritást képezzen a haditörvények alatt alkotmányt gyártó párisi táblabirák serege. Mig az olasz nép gyilkoltatik, fel s alá sétálnak az anglo-franczia hadihajók, éber figyelemmel őrködvén, hogy egyike se menjen a lekonczolt nép segitségére; hanem az uj franczia democratai respublica protocolistái negotiálnak a perfid osztrák házzal, a fene vad Bourbunnal és az árulók nagy mesterével a sard királylyal, mindannyi vérszomjas és dühös ellenségével a népszabadságnak, de főleg a franczia respublicának.
Hova lettek a martiusi igéretek, mibe escamotálta a katonai kormány Lamartine poesisát, és miként nyilvánúl a franczia nemzet és nép sympathiája a többi nép, a szabadságra törekvő testvérei iránt?
Mint a mindenároni béke politicának második roszabított kiadása, a mostani franczia katonai kormány, az önfentartási vágy önző irányában tesped és alábbvaló azon monarchai bourgeoisiekormánynál, melly a franczia lobogót Anconára tűzte.
Keserűség nélkül e gyáva jelenetet bélyegezni nem lehet és ki kell mondanunk, hogy a Cavaignac kormány politicája nemcsak méltatlan, de illetlen is a franczia nemzet szelleméhez, a franczia nép nemes érzeteihez, hajlamaihoz.
Ezen felül e gyáva politica nemcsak testvér, hanem öngyilkoló is; cserben hagyván az emelkedő népeket, koczkáztatván éltöket szabadságaikkal együtt, nem marad sympathia, nem marad támasz és a protocolizáló cabinetnek illően vége lesz.
Ha a sors azon boldogtalan helyzetbe hozna bennünket, hogy az anglo-franczia intermediatiót türnünk, szivelnünk kellene, hihető, hogy az úton, mellyen az olasz ügynek neki ment, Dráván túli birtokunkat a horvát-szláv, a tiszántulit a rácz királynak, a többi Magyarország földét pedig osztrák coloniává, az apostoli királyt az egyetemes és nagy osztrák monarchia császárja vasalljává protocolizálná, mindenkor a bécsi congress-acták után, és megköszönhetnők, ha a Szepességet és Erdélyt az orosznak inscribálná. Csatoljuk ide a butító ugynevezett osztrák status-adósság illő részének elvállalását, a minő a derék lombardok nyakára terveztetik, s melly adósság: isten és ember tudtával, egyedül és kirekesztőleg a dynastia adóssága, a dynastia érdekében és javára fecsérelt pénztömeg egész dicsőségében tünik előnkbe azon perspectiva, melly az anglo-franczia ezútoni interventio által szép hazánk tönkre-tételét örökidőre biztosítaná.
A szükkeblű Cavaignac-kormány egyszersmind vak is.
Tegyük fel, hogy a frankfurti philosophok minden hódolási étvágyuk mellett és daczára továbbá is gyönyörködendnek számos uraik dicső gyüjteményében, hogy még jó ideig nem mossák meg liberiájukat a szabad Rajnában: a német nép egészséges esze nemde fejökre növend elébb utóbb?
De itt vannak a lengyel, magyar és olasz köztársaságok, hozzájok fog kétségtelenül csatlakozni a régi Austria felébredt, politicailag érett s a szabadságot megérdemlő derék népe, kicsikarván Silesiáját a Brandenburg tolvaj kezéből, Styria a két Austriával, Karinthia, Istria és Tirol gyönyörű respublicát képezendnek; tegyük ide az europai szabadság Nestorát a jeles Helvetiát, s kérdezzük a Cavaignac-politicát, elégségesnek tart-e 70 millió szabad embert, azon baskirok és kozákok átellenében, kik a maroknyi cserkesz népet sem képesek legyőzni, azért, mert a legparányibb szabad népet sem lehet meghódítani, ha az meghódíttatni nem akar; és nem nyujt-e eme 70 millio, szabad ember elég garantiát a csökönös angol elvégrei megmozdítására, az irgalom nélkül általa nyúzatott ír nép megmentésére?
Egyik számába a National (sept. 25.) azt mondja, hogy „Mi a franczia respublica vagyunk, és ez elég Europát revolutionálni.”
Igenis, de hova és meddig?
Ha a mai politica, vagy általán véve a fonák és önző franczia politica a revolutiók elnyomására intermediálgat, tehát hivatását fel nem fogván, a népek szabadságát koczkáztatja, mint ez Lengyel- és Olaszországban meg is történt, ha az egyetemes szabadság ügyét elhagyván, épen a franczia respublica támaszait rombolja le, tagadhatlan bizonyitványát adá, hogy „csak lenni” nem elég. Valóban más európai respublicák nélkül a fanczia nem sokáig fog lenni, hanem mi lehetünk tanúi még egy hiú kisérletnek, még egy respublicai fausse-couche-nak (idétlen szüleménynek). – N. K.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi