FŐVÁROSI UJDONSÁGOK.
443FŐVÁROSI UJDONSÁGOK.
A szegedi foglyok ugyan használják az olly sokáig nélkülözött szabadságot! Egész nap járnak kelnek a városban föl és al. Bámulnak, és bámultatnak. Kiváló öltözetük, a fehér szűrposztóból készült újjas, nadrág és hegyes süveg, s a 17 éves börtönlégben összeaszott fakó arcz, föltünővé teszi őket az utczák népe előtt. Kucsmáikra a magyar három szint tűzték föl; s föveg levéve köszöntenek nyájas „servo humillimoval” minden embert. Nagyon örülnek, ha valaki szóba ered velök; és ekkor élénken beszélnek a 17 évi várfogság nyomorairól, mellyben magok sem tudják miért kerültek, s hálaérzettől sugárzó arczczal szólnak egy férfiúról, kit ők „il liberadore” (megváltó) néven neveznek, s a magyar nemzetről, melly őket ismét visszaadta az életnek és hazájoknak. Szegény emberek! Én láttam őket, milly örömmel fáradoztak a szegedi vár kivilágításán, Ferdinánd koronázásakor, mert amnestiát hirdetett a politicai foglyoknak; de a bűnbocsátó kegyelem nem érkezett el hozzájok, a királyi igéret teljesitetlenűl maradt. – V. Ferdinánd trónra lépésekor sem tartotta meg igéretét.
– A legközelebb múlt pár nap alatt, egész erejében tört ki Budán a cholera. Eddigelé leginkább, a tisztátalanságáról ismeretes vízivárosban pusztított; a Gellért felőli részen és a várban, tudtunkra még nem igen voltak áldozatai. – A városnak tegnap tartott közgyülése, leginkább a cholera iránti intézkedésekkel foglalkodott. A polgármester jelentvén, miszerint a rendes kórházban a betegek nem férnek: az Aszalai féle kaszárnyának kórházzá alakitása elhatároztatott. Szegényebb betegeknek a városi gyógyszertár ingyen áll nyitva. Orvosok számára, hogy a segély vitelben annál gyorsabban járhassanak el, éjjel nappal bérkocsik állanak készen.
Az idő alatt, hogy e sorokat írjuk, Budapest orvosai gyülést tartanak, Stáhly, ország főorvosának elnöklete alatt, a cholera tárgyában. A betegség elhárítására szükséges óvszereket, s az ezekkeli bánásmódot, falragaszokban adandják tudtára a főváros közönségének, mi pedig kötelességünknek ismerjük, azt a vidék népének is azonnal tudomására juttatni, ha t. i. a cholera addig a más világra nem parancsol bennünket. – Szathmári K.
