Bácsból.
Bácsból.
– Bácsból irják a Pesti Hirlapnak, hogy f. h. 13-án Kiss és Fach vezérőrnagyok, Vetter, Bakonyi, Eszterházi ezredesek, Csuha alezredes, Török-Becsén haditanács tartása végett összejövén, miután ezt a rabló ráczok megtudták, hogy seregeink főnökeit kézre kerítsék, mintegy 4–5000-en T. Becsét megrohanták. A reggeli ködös időben egész a vásártérre vonúlván, 6 órakor ágyúzni kezdtek. A helybeli 600 nemzetőrön kívül a városban csak 700 csongrádi önkénytes nemzetőr, 2 század Thurszki gyalog és 3 kis ágyú volt. Az ellenség jöttekor a helybeli ráczok többfelé gyújtottak; a szomszéd vranyovaiak vészharangozás közt szinte közeledtek. A csekély erő vitézűl fogadta a ráczokat. Később Ó-Becséröl 2 ágyú, egy szakasz huszár és 2 1/2 század gyalog küldetett segélyűl. Ezek még át sem keltek a Tiszán, midőn az ó-becsei ellenőrök a Földvárról kitört lázongók által megtámadtattak. Turia és Sz. Tamásról 3–400 kocsival jött a fegyveres segítség ellenünk. A harcz mindkét részről elkeseredetten folyt. Reggel 10 órakor már az ó-becsei szőlőknél volt az ellenség; de a katonaság 2 század helybeli nemzetőrrel egész a csatornáig visszaverte. Földvárt is elfoglalhattuk, ha pihent erő nyomúlt volna seregünk után. Délutáni 2 órakor már mienk volt a győzelem. Veszteségünk 2 huszár, sebesűlt 6, Török-Becsén 5 sebesűlt. A ráczok közül Ó-Becse körűl vagy 100-at leöltek; a török becseiek pedig mintegy 300-at. Sokat elvittek a rablók. Tőlünk elfogtak 3 Turszkit s több lakost. Csata után a t. becsei és vranyuvai ráczokat vadászták embereink. A mezőn kévék gyanánt hevertek. Vranyován egy lélek sincs; elszökött, a ki maradt. A pártütőktől sok marhát elhajtánk.
