BOCSKAI HAJDÚI.

Full text search

BOCSKAI HAJDÚI.
Tiszteljétek a multak szent emlékeit!
Isten hatalma azok által őrködik a nemzedék sorsa fölött.
A szabadág szent csatáiban elhullott hősök kardjai egyegy talizmán a maradék előtt, a hősök neve egyegy istenség, mellyre esküszünk; s ha az unoka, kinek vére nem korcs, kezébe veszi az ősi kardot, ajkára a hősök nevét: annyi, mintha isten színe előtt, annyi mintha haldokló apja ágyánál esküdnék; s higyétek el, vagy visszahozza azt győzelemmel, vagy rajta vérzik el dicsőségesen.
A melly nép bálványozásig tiszteli szabadsága szent hőseit: azzal isten csodákat tesz.
Hol az a schweizi, ki Tell kápolnájában nem imádkozott, s a földet, hol Winkelried vére folyt, meg nem csókolá?
Hol az a magyar, ki Hunyadi, Zrinyi vagy Bocskai nevére fel nem gyúl, kivált most, mikor a háromszázéves sárkánynyal, a vérünkön hízott népfaló sassal kell élethalálra megküzdenünk?
Szabadok valánk háromszáz év előtt; de azóta megnehezűlt isten keze felettünk: mert gyáván megfelejtkeztünk őseink nagy nevéről, – mert juhokká változánk, kiket oroszlánok nemzettek vala, – mert egy esküszegő dynastia karjaiba vétkes bizalommal vetők magunkat, s mézes szavakért koczkára tettük jövendőnket, s felejtni készülénk fényes multunk emlékeit.
Azt gondolánk, hogy az ölelő karok egy szerető atya karjai, hol annyi üldöztetés s dúló pártviszály után megpihenhetünk, s azon vettük észre magunkat, hogy a szelíd sas oldalunkba meríté körmeit és hűségünk jutalmáúl megvérezett.
Isten büntetni akart, s nem engedé, hogy az első megcsalatásra fölébredjünk; elámított hűségünk bűnhályogai csak lassanként szakadoztak le szemeinkről; sok fiaink ártatlan vérével kelle istenünket megengesztelnünk, a vétkes hanyagságunkérti bocsánatért.
Ez áldozathoz ősapáink, a mindig szabadságszerető Bocskai hajdúi, legtöbb vért vittek, legtöbbet szenvedtek a szabadságért s elámított testvéreik bűneiért.
Bocskai fölkelt merészen, mint a megsértett oroszlán, hogy boszút álljon a magyar szabadság elnyomóin, s elvakított nemzetét felriaszsza mákonyos álmából, mellybe az ocsmány camarilla sülyeszté, hogy föl ne ébredjen, midőn a szabadság szeretet gyöngyeit szíve gyökeréből kivagdalja.
Bocskai győzött; s mint győztes a vérszomjas sas fejéről nem tépte le a csillogó koronát, hogy a magáéra tegye; megelégedett nemzete szabadságával, s nekünk hajdúinak a szabadsággyilkoló sas kitépett tollait hagyá emlékűl, mintha azt akarta volna mondani: „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!”
Bocskai elhalt; de isten ugy akarta, hogy sírja melegágya legyen a hajdú-vitézségnek, midőn az alacson hitszegés boszúórája bekövetkezik.
Azóta több mint kétszáz év kínos perczei multak el. Az absolutismus nehéz átokként feküdt rajtunk; ajkainkat elnémítva, sajtónkat lebilincselve: hogy multunkat elfelejtsük, s jövendőnket neki adjuk át. De ősapáink szent szelleme leszállt a sírok felett, s anyáink ajkairól szent traditiók által tanított és emlékeztetett: hogy mi a Bocskai-hajdúk ivadéki vagyunk!
S igy talált bennünket a szabadság tavasza, midőn a martiusi szelek fölrázták az alvó nemzetet.
Isten nem hagyott el; külde szabadítót, a nemzeti hosszú bánat megvigasztalóját, ki az ősök sírhalmain megállva, belefújt a szabadság Lehel-kürtjébe, s egy nemzet rohant lángoló kebellel zászlója alá: szabad nemzeti lételt vívni ki, vagy elvérzeni dicsőségesen!
Bocskai zászlója kitűzetett.
Mi, hajdúk, seregestől mentünk e zászló alá, mellyhez vallásos regék kötik lelkünket, s elvérzett apáink dicső emlékei; a hajdú nép vágyott tettekben is hasonlítani a vitéz apákhoz, s égett küzdeni hona galád ellenségei ellen; de e nép, a két száz év óta mindig csalatott, most ismét új próba-kővön áll: meg akarják vele tagadtatni őseit, zászlóiról leszaggatni a dicsőség nevét, a Bocskai nevet, s ráütni a császári katonai elnevezés gyűlölt bélyegét.
Ti férfiak, ott az alkotmány szent chartája mellett, kiket isten egy szabad nemzet őreiűl emelt a kormányi székbe, halljátok meg a népet! Isten szava szól a nép ajkain!
A hajdú nép szereti e hazát s érte vérét s életét áldozni kész; de irtózik a katonai névtől, irtózik a császári formától, mert azon isten átka fekszik; mert a hitszegő austriai ház 30 év előtt is illy nevű bérzsoldosokkal lövöldözteté össze véreit.
A hajdú nép egytől egyig kész Bocskai zászlója alatt elvérzeni; de minden más nevezettel csak ősei szellemét hiszi megsérteni. Ne fojtsátok el a nép lelkesedését; használjátok föl az alkalmat, a hazának merész és számos bajnokokat gyűjteni! Hagyjátok meg a Bocskai csapat nevét; állítsatok bár három zászlóaljat: e zászlók alá nem kell erővel katonát fogdosni; e zászlók katonái a magyar szabadság örökös önkénytesei lesznek, kiket a tiszta honszeretet, s a multak iránti kegyelet győzelemről győzelemre viend a nemzet csatáiban!
Örökítsétek meg Bocskai emlékezetét; ajándékozzátok meg a megcsalatott hazát Bocskai hajdúi szabad csapatjával; állítsatok örök emlékszobrot a szabadság felejthetlen hősének: hogy kétszáz éves álom után újra feltámadjon, s a historiában ugyanazon lapon tündököljön a kivívott magyar szabadság és a Bocskai név! – Borbély Dani.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi