Utóhangok a Simonich elleni táborozásból.
Utóhangok a Simonich elleni táborozásból.
Holicsról, hova Simonichot, a futás nagy mesterének Jellachichnak e kisebb alakbani kiadását, üldöző táborunk f. hó 5-én délután érkezett meg, 6-kán délután indíttattott vissza seregünk N.-Szonrbat felé, a Murva folyam őrzésére hátrahagyott rendes katonaságból álló osztályokon kivűl.
Elindulásunk közben, midőn már előcsapataink a várostól több negyedórai távolságra haladtak, a közel Morva folyam partján, hol Simonich a szigeteket borító erdőkben tanyázott, heves tüzelés keletkezett portyázóink, s az ellenség előőrei közt, mi alatt csapataink, a kiadott parancs és rend szerint, csendben vonultak ki a városból. Nem sokára az ellenfél ágyúit is megszólaltatván, lelkes tüzérőrnagyunk Makk néhány már előrehaladt nehezebb ágyúval megfordúlván, hatalmasan tüzeltetett vissza a Morván át, s a folyam hidját összeromboltatván és egy átkelésre használható malmot elsülyesztetvén, csakhamar visszatért csapataink közé. Ez éjt Szeniczen töltöttük.
7-kén Jabloniczán átvonulván, az itteni hidat, valamint a szomszéd Oszuszka falu mellettit is, utócsapataink fölégették, nehogy az ellenség, ha tán gödingi kedvező állomásában a bécsi, brünni és olmüczi vasutvonalokon tetemes haderőt nyerve az újolagi betörést megkisérteni merné, e vidéken könnyen előnyomulhasson. Továbbá a nádasi szoroshoz erős őrség rendeltetett, s ugyanott a legkedvezőbb helyeken védsánczok fognak hányatni.
Igy, habár a kitűzött czélt, Simonichot körülkerítve vagy megsemmisítni, vagy Roth és Fhilippovicsként fogolylyá tenni, nem sikerült is, legalább a hazát e tájon megtisztítva s biztosítva tudhatjuk. A bizonyos győzedelmet, mellyről, ha ágyúink és lovasságunk túlnyomó számát, s egész táborunk harczszomjazó szellemét elgondoljuk, az elcsüggedt s lelketlen futóhad ellenében kétkednünk sem lehetett, a Benyiczky alatt álló 1500 főnyi s 6 ágyúval ellátott, s a Lipótvárból Ordódy alatt megindult 1000 főnyi s 4 ágyúval s lőfegyverekkel jól felszerelt csapatok elkésése okozta, mellyeknek rendeltetésök lett volna, a hegyszorost Nádasnál elállani, vagy miután ez késő lehetett, Jabloniczánál a futamodó ellenség útját metszeni. Ez utóbbi csapat, mellyhez a mi pestbudai nemzetőri 400 főnyi zászlóaljunk is tartozott, az esőzésekben rendkivűl megromlott hegyi útakon, minden erőmegfeszítése daczára is, csak egy pár órával érkezett későbben a csata színhelyére, mikorra már Simonics Jabloniczán átvonulván, s a hidat fölégetvén, a hon határaiban többé általunk be nem érethetett.
Benyiczky csapatával Holicsról visszatértünkkor N. Szombatban találkozánk, s kölcsönösen panaszkodánk egymásnak, a rabló ellenség illy könnyűszerű elillanásán.
Egyébiránt Simonich vesztesége a nov. 4-ki napon a Nádastól Szeniczig tartó ágyúzások közben, a falusiak egyező állítása szerint 12 kocsi halottra és halálosan sebesültre ment, mig, részünkről e napon halott és nehezen sebesült 1 tüzér, egy huszár kapitány, s két köz huszár tudatott.
Különös megemlítést érdemel e táborozásunkban N. Szombat városa polgárainak szivessége, mellyel körükben 24 óránál tovább mulatott, 10,000-nyi seregünket fogadták, sőt több házaknál meg is vendégelték. – Szabó Károly, nemzetőr a pestbudai zászlóaljban.
