FŐVÁROSI UJDONSÁGOK.
FŐVÁROSI UJDONSÁGOK.
Tegnap délelőtt, egy ismeretlen „hon- és szabadságbarát” népgyülést tartott a muzeum terén, hol egy kérvénymintát olvasott föl, a csekély számmal összegyültek előtt, melly a nemzetgyüléshez volna intézendő, s tárgya: a nemzetőri képesség törvényszabta korlátait megtágíttatni, olly formán, hogy minden fegyverfogható egyén kivétel nélkül soroztassék be a nemzetőrseregbe. E kivánat a kérvényben azzal motiváltatik, miszerint a haza nemcsak a vagyonosoké, hanem édes mindnyájunk sajátja, és igy annak védelmétől a szegényebbeket elzárni, s ez által azok honszerelmén mintegy torturát gyakorolni, sem helyes, sem igazságos. Aztán meg a hazának most minden karra szüksége van; mondja ki azért az országgyülés, mikép minden 20–50 éves egyén köteles a nemzetőrök közé magát beiratni. A kérvény, aláírás végett a nép közt köröztetni fog. Midőn a közönség a muzeum udvaráról oszlott, egy polgártárstól hallottuk e megjegyzést: nem ér az illyen népgyülés semmit, hol még annyian sem vagyunk, hogy legalább egy becsületes éljent tudnánk kiáltani.
– Vasárnap este az olasz foglyok nagyszerú fáklyás zenét rendeztek Kossuth tiszteletére. Tömérdek nép volt jelen, s üdvkiáltásaiktól rengettek a közel házak falai. A megtisztelt férfiú, mellfájdalma miatt nem viszonozhatá a hozzá intézett szónoklatot. Tőle tömegesen Nyári Pálhoz vonúlt a fáklyás menet, megvinni hódolatát azon férfinak, ki e vészterhes napokban olly önfeláldozással vesz részt a kormányzás súlyos gondjaiban.
– A székely katonaság egy része – huszárok és gyalogság – falaink közt pihen, hogy pár napi nyúgodalom után hazájok segítségére siessenek. Borzadással hallják tőlünk a vad kegyetlenség ama nemeit, mellyekkel véreiket pusztítja a felbőszített oláhság. De hiszen csak haza juthassunk, uram – mondják fogcsikorgatva – aprítni fogunk mint a krími tatár, hogy három ország hollóseregét is kiteleltetjük oláh hússal. Domnyule Urbán! hogy tetszik ez izenet?
– Egy hírlap már említé, s mert igen czélszerűnek találjuk, mi is járulunk indítványához, miszerint igen jól esnék a főváros nemzetőrségének, ha a napokban már nagyon is rájok súlyosodott szolgálattétel terheitől egy kevés időre fölmentetnének. A zászlóaljak fölöslegei nálunk gyűlnek össze, s nagyon szépen megköszönnők a hadügyministeriumnak, ha úgy rendelkeznék, miszerint e gyülekező csapatok által, addig legalább, mig mínd összegyülve teljesen organizáltathatnának, teljesíttetné az őrszolgálatokat. Hiszszük, hogy lehetlenséget nem kivánunk, s annálfogva reméljük, miszerint figyelmeztetésünk s illetőleg kérelmünk, az illető helyen meg fog hallgattatni.
– Városunk ma tele van jó hírekkel. Egyfelől azt beszélik, hogy Bécs népe ismét föltámadt, s a katonaság egy része hozzájok állott. Másfelől, hogy az aradi vár be volna véve s Perger agyonlövetett. Isten adja, hogy mindkettő igaz legyen!
– Egy Fehérmegyéből jött ismerősünktől tudjuk, hogy az ottani nők közűl azok, kiknek Zsófia nevök volt, majd mindnyájan más névre bérmálták magukat. Még megérjük, hogy a Ferdinándok is hasonlót tesznek. – Szathmári K.
