Felső Zemplénből, nov. 12.
Felső Zemplénből, nov. 12.
Megyénk felvidéke csendben van. Az 1831-dik évi reminiscentiák, e mozgalmas időkben, sokunk keblében aggodalmat támasztottak; de hála a gondviselésnek! tót népünk jó szellemtől van áthatva, s bízton mondhatjuk, hogy rájok számolhat a haza; csak az igaz ügy apostolai továbbra se szunnyadozzanak. Megyénk ó-hitű papjait dicsérettel kell a hazának bemutatnunk, kik felfogva magasztos hívatásukat, híveik fölvilágosításában megelőzik r. cath. lelkészinket, s mit sem engednek ref, papjainknak. Éljenek! keblök istene, s a haza elismerése jutalmazza nemes törekvésöket! Egykét vészmadár itt is el- elvíjogja magát, de csakharnar hurokra kerűl; mint néhány nappal ezelőtt egy kiszolgált bakancsos, kit kocsmai lázító beszédeért maga a nép rögtön elfogott, s ki varannai járásbeli derék főbíránk erélyes intézkedései nyomán a rögtön-itélő biróság által érdemileg fel is magasztaltatott. – Uraim, tisztviselő urak! éber őrködést s erélyes eljárást itt a széleken! mert az ördög nem alszik, s konkolyát akkor hinti, mikor ti alusztok; bizony nem ártana, ha néha többet tennétek, mint tesztek. Épen most jő kezembe egy szolgabirói körlevél, mellyben a visszaélések kikerülése végett, az útilevelek szigorú vizsgálgatását meghagyó rendelet ezennel visszavétetik. Miért ez?? Csak azért, hogy egykét híntót megállít a faluvégi őr? Nem nagy baj ez, uraim, s illy időkben s bizony bizony, ha valaha, tehát most superflua cautela non nocet. Nemzetőrségünk, nem tudom, mi ok miatt, rútúl el volt mind ez ideig hanyagolva, azonban nem rég kinevezett őrnagyunk, a derék Madarassy, erélyes léspéseket tett az eddigi hiányt kipótolandó, mit tőle méltó joggal meg is várunk. Nemzetőr-huszáraink, mintegy negyvenen, e napokban hagyták el megyénket, Simonich ellen szándékozván, de mint hallom, Pest felé vették útjokat. Hihetőleg oda sietnek, hol dúsabb tenyészetű borostyán zöldel számukra. Adjon isten nekik jó aratást!! – Kis-Azari J.
