Turóczból.
Turóczból.
Mennyire ügyekszik a reactio a legaljasabb eszközöket is fölhasználni, hogy gyalázatos ügyének egy kis látszólagos győzelmet kivívhasson, annak megyénk némelly helyei világos tanúságaúl szolgálhatnak. A tapasztalatlan és könnyen hivő néppel ugyanis azt akarták némelly helyeken elhitetni, hogy a „császár” azon szabadságot, mellynek gyakorlatába a nép a mult tavaszszal lépett, már 14 év előtt kiadta, de előtte ezt az urak elhallgatták és eltagadták. És így az átkos camarilla épen a földes urak ellen, kik megértve a kor szózatát, a köztök és a nép közt fönállt közfalat ledöntötték, akarja bérenczei által a szegény elámított földnépet feluszítani, hogy saját érdeke, a szabadság ellen, föllépjen. De mi nem késtünk a félrevezetetteket fölvilágosítani és meggyőzni, hogy épen a magyar aristocratia többsége volt az, melly a népet természeti jogaiba helyeztette, és úgy reméljük, hogy az ármány, melly e tudatlan nép hiszékenységébe vetette reménye utósó horgonyát, itt hajótörést fog szenvedni. Mert a tót nép legjobban van lelkesűlve, csak föl kell világosítani. És a Pesten megjelenő „Prjat’el ludu” czímű tót néplap e részben nem téveszti el hatását, mert népünk által a legnagyobb tetszéssel és rokonszenvvel fogadtatik. – T. M.
