Torontál, nov. 23-kán.
Torontál, nov. 23-kán.
Az ember, de kiválólag a magyar ember igen szokásos állat. Több napok óta ugyanis székvárosunk közelében a harcznak csatazaja nem újúlván meg, a folyó hó 20-án és folytatólag tartott bizottmányi ülésben harcz keletkezett, viharos, kérlelhetlen, de csak – szóharcz. Tárgya eme vértelen bajnokoskodásnak egy ministeri titkári rendelet vala, mellynél fogva a megyének, multkori közlésemben a távollevő tisztviselők helyei betöltendése iránt említett végzése fonalán, a főorvos tárgyában tett bizottmányi intézkedés jóváhagyása mellett, miután több megyei hivatalnokok, kik nemzetgyülési követek is, hivatalaikról önkényt lemondottak, ellenben másod-alispánunk Stojanovics Mihály ezt nem tevé, a megye oda utasíttaték, miszerint a megüresűlt tiszti állomások ideiglen betöltessenek. Sokan az érintettem titkári aláírás alatt kelt rendelményt, mint mellyért az alájegyzett, belügyminister nem létében, nem felelős, és melly a megye autonomiáját veszélyezteti, egyszerűen félretétetni; mások ellenben a szorongató körülmények följelentése mellett, a választásra, a honvédelmi bizottmány, vagy nemzetgyüléstől engedelmet kérni javaslák: voltak az eltérő véleményeknek még sok elágazó árnyéklatai. Végűl több óra hosszant tartó, és pár excellence lármás tanácskozásnak vajudások közt megszülemlett eredménye, és der langen Rede kurzer Sinn lőn: azon hivatalokat, mellyekről az illető követek önkényt lemondtak, legott választás útján betölteni; mi mégis történt. Az alispáni hivatalra nézve pedig értesíteni a honvédelmi bizottmányt, mint jelenleg egyedűli felelős kormányt, hogy a megye elébbi följelentésében foglalt elvitázhatlan nyomós okoknál fogva, de azért is, mert főispánunk nem létében, minden közigazgatási teher egyedűl első alispánunk vállaira nehezedik, továbbá, mivel a megürűlt másod-alispáni hivatal ideigleni elfogadására fölhívott egyén, azt elfogadni vonakodott, a megye m. alispánt választand; és erre határnapúl december 4-két tűzte ki.
Hallók már gyakran pengetni többektől, hogy bizottmányi üléseink sokkal inkább hordozzák magukon a rendetlenség, az üres zajoskodás bélyegét, mint boldog emlékű közgyüléseink. Mi e gyanúsitást megengedjük, mert ugy van. Azonban kénytelenek vagyunk egy úttal kijelenteni azt is, hogy az illyen lármás bizottmányi ülések főszereplői nem annyira a martius utáni időszaknak gyermekei, mint inkább azok, kiknek szájuk a czopfos korban sem volt bedugva. Valóban fáj hallgatni, mikép, az elnöknek néhai intései ellent nem állva, tüdejének egész megfeszítésével néha öt szónok is erőködík hangját, egyik a másikaén túlemelni. Hitünk az, hogy a valamint piszkos szakácsné kezéből került jó étek is, ha látja a vendég a szennyes kezet, nem izlik: ugy az illy zsibvásáros sátor alól kikerűlt bizottmányi végzések sem szülik meg a kivánt hatást. Azért óhajtanók, ha, különben derék s kedvelt elnökünk ollykor-ollykor szokott hidegvérűségéböl kibontakozva, állásának egész hatályával a gyöngédtelen szájasok irányában, bizottmányi üléseinknek tekintélyt, s tiszteletet kölcsönözne.
Mi az ujdon megválasztott tisztviselőket illeti: vannak kik itt ott fejöket ugy csóválják, mint a jégesőtől tartó gazda nyáron egy terhes felhő közeledtekor. Kivánjuk, hogy ne lehessen elmondani: adtál uram esőt, de nincs köszönet benne.
Felhozatván az ülés folyamán az, hogy mivel Triffunácz János, ki alispáni czímmel törvényszéki elnökűl választatott el, e tisztében még egyszer sem járt el, hanem Temesvárt tölti idejét: tekintessék ez ugy, mintha ő mind a czímről, mind pedig az elnökségről lemondott vala; és a javaslat végzéssé lőn.
Királyi biztosunk meghagyása nyomán, a famosus két Mocsonyi testvéreknek, kik köztudomásilag Temesvárt a honárulók sorában szerepelnek, fényi urodalmuk javadalmai zár alá vétetni rendeltetvén, erre bizottmányilag egy zárgondnok lőn kinevezve.
Hadi expeditio kettő volt e napokban. Az egyik Csakovár felé sikerült. Mint megértők, a lázadó ráczok onnét megszökvén, az oláhok pedig hódolatukat nyilvánítván, a mieink uj birót választattak. Eredménye azonkivül az volt, hogy az alapítványi magtárból pár ezer mérő gabna hozatott be ide: három fogoly is kisértetett be; egy giládi pap, a biró, és egy csakovári rézműves, ki csapatunk vezérére lőtt. Az ottani rácz származásu eseperes Tabakovícs azonban, ki hir szerént a környékben történt minden rosznak kútfeje, a lázadásnak fő szítója volt, Temesvárra, hova különben is minden éjjel hálásra menni szokott, elillant. Ezen expeditioban gróf Károly Leiningen, ki nője után török-becsei birtokos, mint önkénytes részt vőn. Éljen a derék férfi!
A másik expeditio kevésbbé szerencsés kimenetelű volt. Nagy Sándor József alezredesnek ugyanis valami combinált terv szerint Máriássyval kellett volna csatlakozni, azonban Knéz tájékán a nagyobb részt nemzetőrökből álló csapat a lázadó temesvári soldatesca által, melly 1000 gyalog, 4 század dsidásokból állt, és 10 ágyúval volt ellátva, megtámadtatván, Nagy Sándor alezredesnek minden elszántságra és előrevigyázatra vala szüksége, hogy a rendetlen és föltartózhatlanúl visszavonúló csapatot, kevés honvédei és huszárjai által fedezve, Perjámosra visszavezethesse: innen, tudomására jutván, hogy a lázadók Billet helységbe nyomúltak, honnan német nemzetőreink mind megfutottak, Zsombolyra vonúlván, ott tábort ütött, és most a mezővárost minden oldalról sánczokkal erősítteti. Több rendes erőt ide, különben csehűl mehetnek dolgaink.
Hogy el ne feledjem. Tegnapelőtt érkezett meg hozzánk a 24-ik honvéd zászlóalj. Váratik nem sokára egy másik is. De ezek helyett a Miguel és Mariássy ezredekből fognak többen megválni tőlünk.
