Nagybánya, dec. 13.

Full text search

Nagybánya, dec. 13.
Semmit szépíteni nem akarok; de felvilágosítani a nem érdemlett gyalázattal illettetést, hazafi kötelesség.
Nagybánya feladatása, éles gúnynyal, de helytelenűl van épen csak a városnak örök gyalázatúl róva, a Koss. Hirl. 138-ik számában. – Nagybányát a Dézs alól gyáva futásnak eredt, – vagy egy kormánybiztos kifejezése szerint – megszökött tábor egy része dobta ellenség elébe. – Lássuk a tényeket.
November 25-kén özönlött haza, s utczáinkon keresztűl a nyakrafőre rohanók serege; nagyobb részint lándsákkal, de igen számos új szuronyos fegyverekkel is szaladva körünkből. Délután közgyülésünk volt; szót tettünk a mondott fegyverek elvitele ellen; s már felszólítni határzók vala a főparancsnokságot, midőn lármadob veretvén, őrseregünk egy részt századosunk a hídhoz, a szuronyos fegyverrel futók elébe állítá. Egész nap s éjjel szállingoztak be a Dézs alól iramlók; a bécsi legiót, Jenei Dániel és Zsurmai századát, s ágyúkat kivéve, alig néhányan egy tömegben. Estve a vezérség felett tanácskormány volt; nem vállalkozott senki; sőt elhatároztaték, hogy Nagybányán megállapodniok nem lehet. – Indúlt tehát ismét a nagyobb rész; csak a lelkesebb századok késtek, várva jobb furdulalát a gondolatoknak.
Nov. 26-kán d. e. 10 óra tájban a város házán, boldog boldogtalan ki beférhetett, egybegyűlt. Elvégezték, hogy kitudják a még el nem oszlott erőt, s védelműl itt maradni fognak. A vezérség Katonára lőn erőszakolva; mert látták, hogy nincs, a ki azt magára vállalni akarná.
Nov. 26-kán haditanács volt; ez által a város, okát nem adva miért, hadi törvények alá helyeztetett; a város sánczoltatása megrendeltetett. – A város, jó reménység fejében, s hogy legtávolabbról se láttassék a haditanács védelmi gondoskodását nehezítni, kész engedelmességgel elfogadott, teljesített mindent. –
Nov. 27. 28-ban Katona és katonaság parancsolt; minden parancsolat gyorsan, pontosan teljesítve lőn.
Nov. 29-d. megérkezvén a dézsi posta, jegyezve Urbán által, készűlődés, és indúlás parancsoltatott. Indúlt a sereg, boszúsan és lehangolva; de búcsúzva és köszönve nekünk a nagyobb rész – mint mondának ők – még a futás után is ritka szivességgel párosúlt vendégszeretetet. – Elvonúlt a sereg vezér nélkűl; mert ez, félve a törvény előtti golyótól, oldalúton lovagolt ki a sereg után.
A távozók tudhatják, mint kértük, mint rimánkodtunk ittmaradásokért. Szántak, aggódtak miattunk. Ők magok mondák, hogy a város legokosabban tesz, ha Urbánnak, mihelyt jő, megadandja magát; mert így talán az utána tódúló gyülevész bősz csordát nem eresztendi rá. Tiszteik megmagyarázák, hogy hadi törvény alá lett vettetésünket nem sujtó, de védő s mentő szándékból eszközlék. – Vigasztaltak ők; de elcsüggedésünk s méltó elkeseredésünk kibeszélhetetlen volt. – Mintegy harmadfél ezer ember vonúlt ki fegyveresen.
Katona végre egy íratot hagyott hátra; mellyben írja: „Miként Urbán olly erővel nyomúl elő, hogy ő vele szembeszállani nem képes: tehát rendeli, hogy ha a város magát nem védhetné, fegyvereit szedesse össze, és adja át.” – Boszús keseredettségünkben kínosan kellett felkaczagnunk. – Szinte harmadfél ezer fegyveres nép, 18 ágyúval nem képes az ellenséggel szembeszállani; és mi, 2 század, alig 500 gyakorlatlan és fegyvertelen nemzetőrséggel, ágyú nélkűl, védhessük magunkat!!
Gúny tehát, hogy Nagybánya hívta Urbánt a város elfoglalására. E város, mellynek 6000 lelket számláló népessége, sok idegen elemmel bővelkedik, s mint sziget a tengerben, mindenfelől idegen elem által környeztetik, bár alig fele részben magyar: elég fényes bizonyságát adá, hon és nemzet iránti forró ragaszkodásának; midőn augustus hóban a kormány ismeretes felszólító parancsára, száz darab szúronyos fegyvert szállíta fel; midőn fegyveres nemzetőröket küldött Pestre, kik most is táborban állanak, s midőn végre újoncz-illetőséget régen kiállítá, még pedig szépen felruházva; a tábort végezetre, csaknem mindenkor saját kenyerén, és hússal maga a lakosság látta el, szíves vendégszeretettel.
Kértünk mi a kormánytól többször fegyvereket, kértük, hogy legalább felküldött száz darab fegyvereink adassanak vissza; de hasztalan. Fegyvertelenek vagyunk. – Urak, kik bennünket elég botorúl, reactionariusoknak kiáltotok: aligha ti, csak száj-hazafiak nem vagytok.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi