NÉMETFÖLD.
NÉMETFÖLD.
A’ badeni követ kamarának januar. 21-kei ülésében szönyegre kerülvén a’ német kivándorlottak iránti intézkedés, Posseltnek e’ tárgybani javaslata az, hogy azokat a’ német kormányok ótalmok alá vegyék, nem elég ugy modd, hogy a’ külföldön e’ végre ügyviselőségek álittassanak föl, szükség, hogy a’ német vámszövetség is olly eszközökhöz nyúljon, miszerint a’ kivándorlottak uj hazájokban földet szerezhessenek, különösen pedig hogy a’ kivándorlásoknak bizonyos irányuk legyen, nehogy a’ kibujdosott német a’ rabszolgaságnak és önkénynek martalékjává essék. Azért különösen Éjszakamerikát ajánlja kivándorlás helyéül, ugymint mellynek éjhajlata is leginkább megegyezik Németország égaljának tulajdonságival. Welcker ’s vele több mások a’ kivándorlásokat az ujabb kor egyik legfontosb tárgyának tekintik, ’s azt javasolják, hogy Németország összes kormányai, a’ kivándorlottaknak az anyaországgali összeköttetésökre, ’s a német nyelv és nemzetiségnek fentartására forditsák figyelmöket; ők is Éjszakamerikát ajánlják a’ kivándorlások irányaul véttetni, ugymint, hol a’ német nyelv mindekkoráig sértetlenül föntartá magát. Rüdt tanácsos arra figyelmezteti a’ rendeket, mikint a’ badeni herczegség e’ tárgyban keveset tehet, nagyobb statusnak kellene ez ügyet felfogni. – Végre Sander azon javaslata fogadtatott el: terjesztessék e’ tárgy a’ status ministerium elibe azon kérelemmel, hogy a’ kivándorlások ugy intéztessenek, minélfogva az általok megtelepitett gyarmatokban a’ német nemzetiség föntartassék. – A’ gyülést Itzsteinnak azon jelentése rekeszté be; miszerint több követek egy országgyülési hirlapnak kiadására határozák el magokat, ’s hogy a’ szólókat jobban lehessen érteni, inditványozza egyik szerkesztőnek, Matthynak a’ kamara teremébe leendő bebocsáttatását, minthogy ő eddig csak a’ karzatokon foglalhatott helyt. – Rüdt tanácsos nem reméli a’ kormány megegyezését, hogy a’ szerkesztőnek e’ teremben ülést engedjen.
Előbbi számainkban emlitők a’ sürtembergi kamarának a’ hannoveraiak ügyébeni fölszólalását. – A’ Hamburger Correspondent czímű hirlap, mint a’ hannoverai kormánynak félhivatalos organuma, szenvedélyesen kikel a’ würtembergieknek eme’ fölszólalása ellen, hidegen visszautasitja azoknak szolgálatát: „Mi tudjuk – ugy mond – legjobbban, mire van szükségünk, ’s köszönjük a’ sváb boldogság-elméletét, mellyet a’ würtembergiek ránk alkalmazni szándékoznak; köszönettel nem tartozunk olly szolgálatért, mire nincs szükségünk, mit nem kivánunk.” Erre a’ lipcsei Allg. Zeit. egyik hannoverai levelezője azon megjegyzést teszi, mikint a’ haza valódi lelkes férfiai magasztos érzettel veszik a’ würtembergiek fölszólalását. „Igaz ugyan – ugy mond ez utóbbi – hogy Hannovera nem sváb tartomány, de ha a’ két tartomány közt párhuzam vonatnék, ez Hannoverára nézve nem épen kedvezően ütne ki.” – Hir szerint az utóbbiak hálairatot küldtek a’ würtembergiekhez.
