Nov. 20-kai XIV. Ker. ülés részletei.
Nov. 20-kai XIV. Ker. ülés részletei.
Egy káptalani követ nyitotta meg az ülést, kinek a’ zajban elhangzottak szavai. Az első nap szónokai közül egyik nevezetesb, kinek beszédét egész kiterjedésében közöltük, szükségesnek tartotta ujra is nyilatkozni. Ő nem akarta a’ kérdést általános theoriák térére átvinni, hol annyi szépet lehet mondani, de magát a’ kérdést megoldani nem. Bizonyítja ezt – ugymond – az, hogy háromnapi folytonos vita után is, a’ tábla csak ott van, hol előbb volt, ’s módot nem talált, melly által a’ horvát követek diák felszólalását akadályozni lehetne. Szóló a’ legjobb akarat, de hevült vér szavait hallotta, ’s ezt megfoghatja, mert az ellenvéleményű szónokokat egyenkint a’ haza hű fiaihoz számitja, ’s igy jól fel tudja fogni, milly kimondhatlan irigységi szinben mutatkozik más nemzetek nagysága nemes kedélyök tükrében, ’s milly kínokat kénytelenek szenvedni, midőn sötétséggel körülvett nemzetiségünket más szerencsésb nemzetekéivel hasonlitják, mellyek civilizatio áldásitól környezve, nagyokká váltak; de ezen nagyságra nem illusiók, nem lelkesedés, hanem életbölcseség által érhetni el. – Jaj azon nemzetnek – szóló szerint – melly férfi korába lépvén, hol az értelem uradalmának kell kezdődnie, még mindig szive andalgásai után indul; azon törvényhozó, ki eszének tanácsai helyett szivének sugallatit fogadja el, a’ legtisztább ember lehet, de hazájára áldást nem hozhat, ’s a’ megindulásakor legtisztább lélek, ha szivi ábrándok határtalanságába merűl, a’ növekedő szenvedelmek árján keresztül, végre nemzetének ármányává lehet. – Felszólitja hát társait, hogy kilépvén az érzelemvilág felizgató köréből, hidegvérű ’s józan számolással igyekezzenek helyrehozni a’ nemzeti életen ütött csorbákat, ’s ne vigyék a’ kérdést világos mezőről rosz és ködös mezőre. – Ezek után átmegy szóló azon kérdésre: valljon a’ követi tábla autonomiája sértve van e a’ k. leirat által? ’s erre tagadólag válaszol, ismételvén már első izben kifejtett nézeteit a’ jun. 20-iki végzés körül. – Azután általánosb elvek mezejére megy által, ’s valamint politicai létezésünk súlypontját ő is nemzetiségünkben találja, ugy más részről a’ magyar nép erejét ollyannak nem tartja, hogy minden akadályokat szétporlaszthasson, mellyek azok által támasztatnak, kik a’ magyar nemzetiség iránt rokonszenvvel nem viseltetnek. Erre szükséges, hogy a’ kormány velünk kezet fogjon, ’s ezt tagadni szóló szerint ábrándozás, vagy tapasztalatlanság. Ha meg vagyunk győződve, hogy Ausztria erejének súlypontját nemzetiségünkben találja, ’s ha az igaz, hogy hazánk két roppant elem közt fekszik, ’s e’ két elem megütközésekor hivatva lesz az első rohamot kiállani: azt is el kell hinnünk, hogy Ausztriának önfentartása kivánja nemzetiségünket ápolni ’s támogatni, mellynek segedelme nélkül a’ megtámadtatást ki nem állhatja; de, hogy nekünk is hivatásunk azon elemhez simulni, melly mellett nemzetiségünk megállhat, azon elem ellen, melly elnyeléssel fenyeget. – A’ kormány védelmére azon nézetet hozza fel, hogy ha az nemzetiségünk ellen törekednék, ezen czélt saját hazánkbani elemekkel könnyebben érhetné el, mint Horvátországban az ilirismusnak állitott pártolásával; már pedig a’ kormány volt az, melly a’ 200 evang. pap által aláirt folyamodást visszautasitotta, ’s az iskolákban a’ tót nyelvet nem tűri; hogy pedig homoeopathiai cseppekben adogatta a’ magyar nyelv iránti engedményeket, ennek kielégitő oka fekszik abban, hogy a’ nem magyar ajkuak száma hazánkban nagyobb levén mint a’ magyaroké, nemzetünk egyszerre nagyobb dosist meg nem emészthetett volna, hogy ha p. o. 1802ben Szepes megyét magyar nyelveni tanácskozásokra szoritják, reactio támadván, még most sem szólna magyarul; sőt, furcsa jelenet; valamint azelőtt egy tót ember szégyennek tartotta magát tótnak vallani, ugy most dicsőségnek tartja. – Annak okát, hogy a’ kormány Horvátországra a’ magyar nyelvet tolni nem akarja, szóló nem ott keresi, hol az előbbi szónokok. – Europában 3 főnépfaj létezik: a’ német, román és szláv, mert a’ magyar, bask ’stb. fiók néptörzsökök, mellyek még eddig olvasztói képességet kifejteni nem tudtak. A’ szláv kétfelé ágazik: éjszaki és déli szláv, melly utóbbiakhoz a’ lengyeleket is számitni lehetvén, inkább orosz és nem-orosznak nevezhetni. A’ nem-orosz elnyomatván az orosztól, vagy annak elnyomásától tartván, a’ német és román elemnek pártfogása alá vonul, ’s ezen pártfogást megtagadni annyi volna, mit az orosz hatalmat gyarapítni. Érzi ’s látja ezt azon éjszaki hatalom, és azért a’ déli tartományok felé nyúl, hol nyelv- és vallásviszonyok miatt sympathiákra számol. Az orosz, messzelátó politicával, ’s azon erkölcsi felsőbbséggel, mellyet a’ keleti hitű népek fölött bir, ügyesen fogta fel czélzatát, de szóló véleménye szerint egyet kifelejtett számitásából, t. i. a’ déli szlávok, ha catholicusok, igen jól tudják, hogy az orosz elem maga mellett más vallást nem tűr, ’s ha nem catholicusok, akkor is tudják, hogy az orozs alatt semminemű szbadság nem diszelghet, ’s utóbb még nyelvbeli dialectusukról is le kell majd mondaniok, mint Lengyelországban történt. Ezen két érdeket fogta tehát fel az ausztriai kormány, a’ vallást és nyelvet, hogy az éjszaki és déli szláv népfajoknak egyesülését akadályozhassa, és hogyha Horvátországot vallás és nyelv közé szoritja, az eredmény nem kétséges, a’ vallást legyőzi a’ nemzetiség; de hogyha állásukkal megelégedve birni fogják azt, mi nekik távolban lobogó gyanánt mutattatik, ha meg lesznek arról győződve, hogy mi magyarok azon elem ellen nyujtandó segedelmünk jutalmául nemzetiségök feláldozását nem kivánjuk, akkor, ha van bennök legkisebb erő, velünk harczolni fognak. Ezen hiedelmet adni a’ déli szlávoknak a’ kormány feladata; neki tehát Magyarországban tetőtől talpig magyarnak, Horvátországban főleg szlávnak, ’s csak mellesleg magyarnak kell lennie. És igy, jelen leiratban a’ nemzetiség veszélyesztetését látni annyi, mint a’ nemzet szemébe port hinteni ’stb.
Következtek többféle nyilatkozatok; egyik részről ismételtetett, hogy a’ lelkesedés nem vezet jóra, hanem hideg megfontolás; hozattak elő adatok I. Ferdinánd ideje óta, hogy az ausztriai ház pártolta a’ magyar nyelvet; más részről pedig a’ nemzetiség fontos tekintete szebbnél szebb változatokban emlegettetvén, elmondatott, hogy elvesztett szabadságot ’s alkotmányt egy óra alatt lehet visszanyerni, de eltünt nemzetiséget nem ébreszthet föl többé, nem teremthet ujra semmi hatalom; hogy a’ magyar nemzetiségnek cseppenkint adott engedmények tantalusi étvágyat gerjesztenek a’ nemzetben, ’s igy a’ szenvedélyesb kitöréseket csudálni nem lehet; vádak halmoztattak az olygarchia ’s magas clerus ellen, az előbbi adatokkal ellenkező adatok soroltattak elő. – Egyik ker. elnök utasitását adta elő, miszerint a’ végzést tüstint megsemmisiteni kiváná, ’s felirást sem tartott szükségesnek; de illy kiterjedésben csak egy slavoniai megye pártolá inditványát. – A’ más két slavoniai megye a’ végzés felfüggesztésére szavazott ugyan, de a’ k. leiratban meg nem nyugodott. – Különös emlitést érdemel egy ellenzéki követ nyilatkozása, kit a’ többség véleménye ki nem elégit, mert ő a’ leiratot tisztán sérelemnek akarja venni, a’ felirásban csak ezt emelni ki, ’s a’ táblai végzést nem mentegetni, nemis emliteni, mert ezáltal a’ főrendekkel ’s kormánynyali értekezés tárgyává tétetik az, mi értekezés tárgya természeténél fogva nem lehet.
Nevezetes még az e’ napi nyilatkozatok közül, egy, az e’ tárgy feletti ülésekben uralkodó hangtól eltérő, ’s történeti nyomos adatokkal gazdag beszéd, melly imigy következik: Mindjárt a’ k. k. leirat elején van – ugy mond – egy közjogi tekintetben nagy figyelmet igénylő tévedés; mondatik ugyanis: „ex parte Jurisdictionum Regni Croatiae” ’stb. Tudva van, hogy azon törvényhatóságok, mellyek ő felségének alaptalan panaszokkal alkalmatlankodtak, Zágráb, Körös és Varasd vármegyék voltak. Már pedig, hogy ezen vármegyék nem Jurisdictiones Regni Croatiae, hanem valóságosan Slavoniát képezik, azt az 1790: 59. t. cz. szavai eléggé mutatják; „ut contributio Regni Croatiae et trium superioris Slavoniae comitatuum, Zagrabiensis utpote, Crisiensis et Varasdiensis in diaeta Regni Hungariae pertractetur.” Ezen vármegyék tehát nem horvát megyék, hanem Slavonia törvényhatóságai. Avvagy talán azért mondathatnak horvát megyéknek, mert horvát ajku lakosok lakják? – de ez nem jogositja őket ezen nevezetre, mert akkor Zala megye is, hol 50 ezer horvát, Vas, hol 30 ezer, Sopron hol 20 ezer, nemkülönben Mosony, Pozsony és Somogy megyék, hol tetemes számu hovátok laknak, horvát megyéknek hivathatnának, és igy az illy polyglott ’s kisebb országocskákból aggregált országra nézve, millyen hazánk, azon veszélyes elv állittatnék fel, hogy azé a’ tartomány, kié a’ túlnyomó nyelv. – Egyébiránt Croatia, mellyről az idézett 1790: 59. t. cz. szól, és a’ Jurisdictiones Croatiae, mellyekről a’ k. k. leirat emlékezik, igazán megvallva csak virtualis birtokunk, de facto pedig Horvátország egy része török hatalom alatt van, más része pedig határőrző ezredekké alakítva, ’s csak igen csekély részecskéje van birtokunkban a’ magyar tengerpart körül. – Igen sajnos tehát, hogy a’ k. leiratban, sőt azon törvényjavaslatokban is, mellyek ezen országgyülés alatt horvát ügyekben történtek, az 1790: 59. t. cz. kifejezése figyelembe nem vétetett, ’s a’ nevek kicseréltettek és összezavartattak, holott ezelőtt magok a’ horvátok is azon, Slavoniát képező 3 vármegyének Horvátország névre átkeresztelését, a’ magyar korona jogára nézve károsnak hitték; mert egyik legtudósabb publicistájok, Kerchelich, azt mondja: Slavoniam hanc (értvén Zágráb, Körös és Varasd megyéket) pro Croatia hodie haberi etque accipi maximo praejudicio jurium S. Coronae. Quare regionem hanc tot articulorum diaetalium fide, diplomatum item regiorum authoritate a Croatia distingvo. Most még ideje e’ tévedésnek elejét venni, melly alkotmányi tekintetben olly figyelemre méltó. Ugyanis a’ Slavoniát képező három megye Zágráb, Körös és Varasd, az országgyülési képviselet jogára nézve egészen máskép áll, mint az általunk csak virtualiter birt Horvátország; mert az érdeklett három vármegye, Zágráb, Körös és Varasd, törvényeink szerint ’s alkotmányunk szellemében nem összesen ’s együttvéve, hanem egyenkint tartoznak a’ magyar országgyülést kiegészitő törvényhatóságok sorába, ’s ide épen ugy kellene meghivatniok, mint bármelly más magyar vármegyének. Ez paradoxumnak látszik, de az érd. követ nem maradt el bizonyitványaival. – Az 1608: 1. sarkalatos törvényben, melly az országgyülés alkatrészeit előszámlálja, egy szó sincs arról, hogy Slavonia a’ magyar diaetára követeket in concreto küldjön; hanem ellenkezőleg, hogy a’ vármegyék egyenkint küldjenek követeket, és ezen értelemben van foglalva Zágráb, Körös és Varasd vármegye. Ez ellen az 1625: 61. czikket fogják felhozni, de ez is az előbbi törvényes szokást erősíti meg; tehát ezen törvényes szokást kell kikutatni az 1608: 1. ’s 1625: 61. előtt és után. – A’ kapcsolt országok levéltárában van két, ide tartozó regális, egyik 1464-ből, melylyel Mátyás király meghivja a’ pozsonyi diaetára Körös vármegyét, ’s meghagyja neki, hogy két követet küldjön: másik hasonló 1473-iki. Továbbá 1499ben Ulászló k., 1604ben Rudolf k. meghívta a’ diaetára egyenkint Zágráb, Körös, Varasd megyéket, ’s azok ott meg is jelentek. Ezek az 1608 előtti bizonyságok; e’ törvény után pedig az 1622-ki sopronyi, 1630, 1637-, 1646-, 1681-ki híres sopronyi diaetákon névszerint is megnevezte az érd. szóló követ a’ zágrábi, kőrösi és varasdi követeket. Ellenben Horvátország mind az 1608: 1 és 1625: 61 tcz. előtt, mind utána csak in concreto küldött a’ magyar diaetára követeket, jelesen 1604- ’s 1646-ban is, midőn Zágráb, Kőrös, Varasd megyék egyes követei szinte jelen voltak. – Ez volt tehát a’ törvények értelmében és alkotmány szellemében gyakorlott képviselés; azt pedig, melly a’ zavaros idők viharai közt mostani állapotára fajult el, sem törvényesnek, sem normalisnak nevezni nem lehet, sőt inkább azon nevezet alá esik, mellyel a’ k. leirat él, midőn a’ horvát követek orsz.gyülési állását abnormisnak nevezi. Ezen abnormis állapotot előbbi törvényes állásába visszahelyezni a’ törv.hozó testnek nemcsak joga, de kötelessége is.
Azon kérdésre tért ezután át az érd. követ: valljon sértve van e a’ k. leirat által a’ követi tábla autonomiája? és igennel felelt; mert az a’ tábla függetlenségét a’ horvátok municipalis joga ’s utasitása védelmével sérti. A’ municipalis jog természete az, hogy a’ municipium határin kivül nem bir erővel, mit a’ Hármas Törvény III. R. 2. cz. 6. § a is, valamint a’ 4. czím 7. §-sa erősit; világos hát, hogy azon megyék municipalis határozatai itt köztünk erővel nem birhatnak. Mi az utasitást illeti: az több erőt nem igényelhet, mint mennyit a’ municipalis jog adhat neki; tehát annak sem lehet kötelező hatása Slavonia határin kivül. Az tagadhatlan, hogy a’ magyar és slavoniai municipiumok utasitása ereje közt különbség nem lehet, mert alapjok egyenlő; már pedig a’ magyar municipiumok utasitásai mind egymás közt, mind pedig az egész követi tábla irányában csak olly hatással birnak, mint az utasitó törvényhatóság szavazata a’ többiek szavazatai irányában. És ha ő felségének, ki a’ törv.hozás felét teszi, a’ törv.hozó test ’s különösen e’ tábla irányában, bármi utasitó szellemben kiadott leirata, mint p. o. a’ tárgyalás alatti, magában mindaddig nem kötelező, mig e’ tábla többsége által el nem fogadtatik, mennyivel kevesbbé kötelező e’ táblára nézve a’ horvátok utasitása? hiszen ha ez igy volna, akkor a’ horvát utasitás a’ törv.hozói félhatalom, t. i. a’ királyi hatalom fölött állana; ’s a’ kormánynak könnyű volna az orsz. gyülésén bármilly törvénytelen rendeletét foganatosítni, ha kieszközölné, hogy azt a’ horvát utasitás magáévá tegye.
Végre egy szónok összesitvén az eszméket, mellyek a’ föliratban kiemelendők lennének, az elnökség, szavazás nélkül, kimondá a’ többség határozatát, mellyet már közöltünk. – Közölni fogjuk még e’ napokban egyik érd. kerületi jegyző szónoki viadalát egy más véleményü tegnapi szónokkal, mint az e’ tárgybani érdekes viták legszebb gyöngyei sorába tartozót.
