Most már aztán megint odakünn volt Rózsa Sándor a betyárok országútján, nem lesz belőle csendbiztos, se csendbiztosné Juliskából, Jusztinból se csendbiztos szeretője.
Lódult előre, mint a kivert bika.
Véres nyomokat hagyott a csizmasarka ott, ahová lépett. Kitért rettentő tekintete elől az oktalan barom, hideglelést kapott a pásztor, felrebbent a mezőről a varjú, anyja alá bújt a kiscsikó, a kutyák behúzták a farkukat, dzsidáskatona sárga-fekete strázsaházában kísértetet látott, amerre Rózsa Sándor járt.
Most kezdődött az idő, amikor a kiégett pásztortüzek kormos helyét utasok kiontott vére lepte el. A pusztai házak bezárt ajtóin haramják fejszecsapásai dördültek fel, amikor a szegedi tornyokban éjfélt vertek az órák. A köszörűkövek szórták a szikrát, amikor rablógyilkosok kését fenték. Az éjszakai széllel kísérteties lovasok dobogása közelgett az emberlakta helyekre. A vásáros csizmadiáné szörnyet szült ijedtében, amikor az országúton vad képű legények ragadták meg a futamodó lovak zabláját.
Az öregasszonyok régi világbeli, hajmeresztő esti mendemondáira senki se hallgatott. A hetivásáron a csirke árával együtt mondták a holtak számát, akiket Rózsa Sándor küldött a másvilágra.
Ötvenes évek! Vércsepp hullott a madárról, amely a Duna-Tisza közén átrepült. Ember sikoltott a kés hegye alatt, nem pedig a hízott sertés.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.