2

Full text search

2
Délután, amikor a látogatások ideje volt az államfogházban, és Kokes Mili, a váci fehérnemű-varrónő, aki az államfoglyokat ruházta és egyébként is pártfogolta: a többi között rendelést kapott Rezeda úrtól is egy hosszú, térden alul érő hálóing megvarrására nézve. Kokes Mili, aki varrónői pályáján (amíg varroda-tulajdonosnő lett) sok mindent tapasztalt az életben, sóhajtva kérdezte, hogy talán fázik Rezeda úr éjszakánként.
– Igen, a szívemben egy jégdarabot érzek minden este, amikor573 nyolc órakor megfordul a kulcs a zárban, és négy fal között maradok, hogy büntetésemnek eleget tegyek. Ilyenkor nyomban beállok kísértetnek, s úgy érzem, hogy reggelig bekalandozom az egész világot. Holtfáradtan kelek fel reggel, amikor az őrmester az ajtót ismét kinyitja.
Kokes Mili (szürkés hajú, vidékiesen jószívű asszonyság volt) a centiméterével megmérte Rezeda urat tetőtől talpig.
– Csak a fejet nem szabad elveszíteni, még akkor se, ha megszakad a szív a magányosságban. Pláne önnek nem lehet oka panaszra, amikor egy hölgy mindennap érdeklődik ön iránt – mond Kokes Mili, miközben a hölgy szót jelentősen hangsúlyozta.
– Nincsenek ismerőseim a városban – felelte Rezeda úr zavarodottan.
– Az a hölgy látta önt megérkezni az állomáson, látta önt kocsiba szállni, és este a Kúria vendéglőbe hajtatni, ahol az első éjszakát töltötte. És látta önt vacsorázni a fogadó éttermében, szomorúsága meghatotta, mert a Vácra érkező úriemberek között is feltűnő volt az ön szomorúsága. Bizonyára hű hitvest vagy drágalátos menyasszonyt, jó szeretőt hagyott ön távol a világban, mikor Vácra jött, hogy itt büntetését leülje…
– Nemigen sír utánam senki a világon tudtommal – merengett Rezeda, amíg a nyakát is odatartotta Kokes Mili centiméterének.
A varrónő néhány ceruzajelt rakott egy újság szélére, aztán bizonyos könnyebbséggel kiáltott fel:
– Hál’ istennek, hogy így áll a dolog. Az a hölgy ugyanis azt hiszi, hogy önt valamely veszedelmes, élet-halálra menő, nagy szerelem szomorítja, és ugyanezért azt parancsolta gondolatainak, hogy csitt legyen. Mert mit lehet csinálni egy államfogollyal, aki odakünt hagyta a szívét a messzi nagyvilágban, mikor büntetését itt elkezdi? Mondja meg maga, Rezeda úr, mit lehet csinálni egy életveszélyesen szerelmes fiatalemberrel itt, Vácott? Hagyni kellene őt, hogy a körmeivel ássa a szívét a börtön magányában, elhagyatottságában, mert nincs más gyógyszer a boldogtalan szerelem ellen… De a helyzet megváltozik, ha önnek nincsenek félbehagyott ismeretségei odakünn a világban.
– Egy kutyám sincs, Kokes asszony.
A jószívű varrónő ezután titokzatosan összepakolta újságpapirosait, amely csomaggal (mint a szülésznő) a várost járta, és megígérte574 Rezeda úrnak, hogy a dolgok további menetéről majd a legközelebbi látogatási napon tudósítja.
– De hát mondja meg, milyen az a hölgy, aki utánam érdeklődik? – kérdezte Rezeda úr az ajtóban. (Mert az államfoglyok, szegények, nem érnek rá a sok tettetésre.)
– Én komoly nő vagyok. Nem szeretek pletykát csinálni. Csak annyit mondhatok, hogy nem fogja megbánni, hogy szabad szívvel, szabad kézzel jött Vácra – mond a varrónő, és Rezeda úr éjjeli álmának megint vége volt. A börtönbeli éjszakákon ráér sok mindenre az egyébként okos ember is. Ráér kiszállni a kéményen át a városka ismeretlen háztetőire, és onnan kitalálni, hogy a fedelek alatt hol van az a női szív, amely a szegény fogolyért ábrándozva dobog. Hol van az a hölgy, aki a vasúti állomáson megérkezni látta őt, holott mindig úgy tervezte, hogy gőzhajóval jön Vácra? Ki az a hölgy, aki az étteremben is figyelmére méltatta, holott emlékezete szerint olyan rosszkedve volt, hogy csak fogpiszkálót vacsorázott?

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi