5
5
Reggel még csak fél szemmel ébredt Vác, mert nem volt hetivásár, egy orleáni homokfutó állott meg a börtön igazgatósága előtt.
– Visszahoztam a rabot – szólt Orleán báró a még ágyban nyújtózkodó igazgatóhoz.
– Miféle rabról beszél, báró úr?
Orleán báró nagy csodálkozására senki se kereste odáig az eltűnt államfoglyot, mert, mint az őrmester mondta, azt hitték, hogy csak ide ment volna valamely városi vendéglőbe András-napozni…
– Nálam volt – felelt kedvetlenül a báró. – Írást is hoztam róla, hogy megvasalva, lakat alatt töltötte az éjszakát, mint egy rabhoz dukál. Magam hoztam vissza, hogy hiánya ne legyen.
De miután senki se lelkesedett valami túlságosan a visszajött rabért, de még a báró önfeláldozásáért sem, Orleán kedvetlenül dörmögte:
– Ezért a pénzért ott tarthattam volna a rabotokat akár újesztendeig is.
– Tudtuk, hogy jó helyen van – felelt elismerőleg a börtönigazgató.
A történet kerekségéhez tartozik Prepeliczay megjegyzése:
– Már látom, hogy akármerre keresem a gazembereket, mindenütt becsületes emberekre találok – mondta, amikor Kubinyi visszatérését meghallotta a sörházban, mert legalább három napot szánt arra, amíg egy m. kir. államfogoly kellően kimulatja magát.
(1930)564
