7
7
Podmaniczky Frigyesnek nem sok ideje volt a habozáshoz, különben is kardforgató ember létére nem térhetett ki „egy kis manzsettírozás” előtt, ami vérbeli vívó előtt nem számított egyébnek, mint egy kis csuklógyakorlatnak, amelyet mindenhol el kell végezni: „Még a gőzhajó fedélzetén is, mert hiszen nem megy vérben a játék.”
És már csak azért sem volt ideje Podmaniczky bárónak a megajánlott vívási gyakorlaton habozni, mert minden Hamlet előadáskor megteszik azt a vándorszínészek, akik igazán nem mondhatók különösebben vitéz embereknek, másrészről a felhevült Vay gróf így kiáltozott a kaszinóterem közepén állva:
– Könnyű dolog a magyar úri kaszinók beléletét egy országos biztos hatalmi pozíciójában nézegetni, az alapszabályokat felülbírálgatni, a kigolyózási eljárásokat szabályozni, de tessék személyesen „testtel” részt venni a kaszinók beléletében, amikor elkerülhetetlen, hogy a tagok között nézeteltérések ne támadjanak. Tessék megtanítani a tagokat arra nézve is, hogyan védelmezzék meggyőződésüket a szavak áradatát mellőzve, csupán egy szál karddal, amint engem tanított mesterem, Chappan báró!
Így kiáltott Vay gróf, és a csibukszárat ügyes kardmozdulattal kiütötte Podmaniczky Frigyes báró kezéből.
A báró nem tehetett egyebet, mint felállott helyéről, vívókardot vett kezébe, és összeszedvén vívótudományát, csuklógyakorlat közben kiütötte a kardot Vay gróf kezéből, s erre szent lett a béke. Sőt az est115 folyamán Podmaniczky báró a kőrösi asszonyra emlékezve, elmondta annak a versnek második strófáját is, amelynek első szakaszát a kőrösi asszonyság beküldötte, ez pedig így hangzott:
A rózsa nem illattalan
Bár szurdosó tövise van;
Amíg szerettél azalatt
Számunkra bú-virág fakadt
De édes kín volt az nekem,
Amit érted kell éreznem;
Szívem soha el nem feledd…
Isten veled! Isten veled!
Bár szurdosó tövise van;
Amíg szerettél azalatt
Számunkra bú-virág fakadt
De édes kín volt az nekem,
Amit érted kell éreznem;
Szívem soha el nem feledd…
Isten veled! Isten veled!
Frigyes báró ilyenformán visszaterelte az érzelmes hangulatok vizére a Dandy Club piknikjét, a csetepaténak nyoma se maradt.
Így buzgólkodott Podmaniczky Frigyes, hogy csak át ne ugrassa Szeszics báróné a Kaszinó tekeasztalát, amivel fenyegetődzött, mert ez nagy megszégyenítés lett volna az uraknak.
(Kéziratban maradt fenn.)
