1 EGY BETYÁROS ÚRIEMBER, AKIRE SOKAN EMLÉKEZNEK
1
EGY BETYÁROS ÚRIEMBER, AKIRE SOKAN EMLÉKEZNEK
EGY BETYÁROS ÚRIEMBER, AKIRE SOKAN EMLÉKEZNEK
Arnold úr hajdanában betyár volt az Andrássy úton: kézintéssel vagy sétapálca felemelgetésével állítgatta meg a kocsikat, amelyekben ismerős gavallérok vagy asszonyságok foglaltak helyet: kikérdezte őket hajnali útjaikról, elmúlt éjszakájukról, kedvükről, a Városligetben szerzett hangulataikról, sőt néha erszényük tartalma felől is.
Arnold úr egykor – körülbelül húsz esztendő előtt – ismerőse, barátja, pártfogója, tanítója, tanácsadója, ügynöke, mulattatója, lelkiismereti megnyugtatója, szerelmi tanácsadója volt sok úriembernek Budapesten, aki nem tudta a járást éjnek vagy hajnalnak idején a fővárosban; vagy, ha tudni vélte is, rosszul tudta.
Foglalkozásához híven: kövér, megtermett, félelem nélküli, de olykor asztmatikusan köhögő, százkilós úriember volt, mindig a legutolsó férfidivat szabályai szerint öltözködött ugyan, de nézeteiben oly konzervatív, mint egy táblabíró.
Lenézte az éjszaka élő embereket, habár ő maga mindig éjszaka élt.
Megvetette az úgynevezett „mulatós” embereket, habár talán a legtöbb mulatságban volt részes a sokszor felemlegetett régi pesti éjjelekben.
Nem szerette az embereket, ha azok több bort ittak a kelleténél, mint mondani volt szokás: „megkedvesedtek”, nyíltabb orcával hirdették hangulataikat, mint annak előtte, felvidámodtak és nappal elgondolhatatlan könnyelműségekre lettek hajlamosak.
Arnold úr „az utolsó pesti betyár”, igazában csak a „rendes embereket” szerette, akik reggel keltek, elvégezték üzleti teendőiket, pénzt gyűjtöttek, amelyet este, lefekvés előtt megszámoltak. Ezek az emberek voltak Arnold úr ideáljai. De a sors akaratából (véletlenségéből) mindig csak cégéres lumpokkal, éjszakai mulatozókkal, sőt tivornyák hőseivel keveredett össze, amikor tavaszi és nyári hajnalokon megállítgatta a futamodó fiákereket az Andrássy út fakockáin, és a kocsiban ülő hölgyek és urak iránt érdeklődött.194
