3 PEST HAJNALI MULATTATÓJA
3
PEST HAJNALI MULATTATÓJA
PEST HAJNALI MULATTATÓJA
– Hé-hopp! – kiáltotta Arnold úr hajnalban, amikor a városerdő felől jövő fiáker elé lépett felemelt sétapálcával, miután messzi látó szemével ismerős figurákat vélt felfedezni a kocsi felhúzott vagy nyitott ernyője alatt.
A fiákeresek hajtási bravúrjukat azzal is igazolták, hogy a legszédületesebb iramból szinte másodpercek alatt tudták megállásra bírni lovaikat (mint akár Ferenc József kocsisai hajtanak akkoriban Pesten az udvari fogatokkal, mindmegannyi kiszolgált bécsi fiákeros). És a bérkocsisok ismerték Arnold urat, mint a hajdani fuvarosgazdák Rózsa Sándort.
– Honnan jönnek az urak és hölgyek? – kérdezte Arnold úr a fiáker mellé lépve és fél lábával annak lépcsőjére támaszkodva. Százkilós ember volt, a kocsi kissé megdőlt terhe alatt.196
Kik ültek a vörössel számozott lámpású hintóban, amilyent talán többet sohasem láthatunk?
Gavallérok és hercegnők, az éj hercegnői, akik még akkor is, ha rangban alább állottak a hercegi zárt koronájúaknál: tavaszi és nyári hajnalonként az Andrássy út parkettjén való robogásukkor, az imént élvezett zenék, táncok, sőt fodrozó italok könnyed mámorában, egy gyönyörű éjszaka bókolásaival, vallomásaival, széptevéseivel megtelten, virágcsokorral az ölükben, kezükben vagy homlokukon, éppen oly isteni rátermettséggel foglalták el helyüket a hintók párnáin, mint született nagyhercegnők. A kis bormérőlány az ősbudavári vendéglőből jövet, gavallérja társaságában (de még a kis virágárus, szerpentin- és lampionkereskedőnécske is), talán biztosabban ült a kétfogatú kocsi ruganyán, mint egy született grófnő. Ő talán mindennap megtette ezt az utat hazafelé a hajnali órában, amikor a lovag felajánlotta díszkíséretét (és vonzalmát) a mulatságok zártával. Az úgynevezett pezsgőpavilonok Hébéi, ezek a nagyon előkelően, tüntető diszkrécióval, nagy világias rutinnal öltözködő hölgyek, akik annyi szívet ejtettek rabul a sámpányer segítségével: talán még jellegzetesebben üldögéltek volna a fiákerben, ha ez általában lehetett volna… Igaz, hogy „Tortelette”, a Francia Ház direktrisze néha a bakra ült, hogy maga hajtsa végig a lovakat a hajnali Andrássy úton, miközben a fiákeros bajuszát pödörgetve tartotta mellette az ostornyelet. Igaz, hogy előfordulhatott az is, hogy egy „Grammatikának” nevezett éji hölgy, kiszolgálónő a „Nagymecsetben”, kedve szerint a kocsiló hátán, lovaglóhelyzetben üldögélve, nekividámodva és meglehetős feltűnést keltve tette meg az utat az Andrássy úton végig, ahol a kocsi belsejében ülő barátnőitől és barátaitól elbúcsúzott.
Félrecsapott kalapú, felhevült úriemberek, felvirágozott lóhajtók, a hintó tengelyén ülő népénekesek, sőt a kocsiban elhelyezett cigánybandák is keltettek még hasonló feltűnést az Andrássy úton, amikor egy-egy városligeti mulatóbeli csillagot hazakísértek.
A primadonnák körül való örök férfitánc jelvénye volt a száguldó fiákertől kezdve a kurjongatásig minden megnyilatkozás, amely elől a korabeli rendőrök kitérnek vala, de nem így Arnold úr, aki, mint említettük, úri betyár volt az Andrássy úton, és hajnalban a leggyorsabb fiákért is megállította.
Mindenkit ismert az éj lovagjai, de a hölgyvilág növényzete, szirmai, kinyílt rózsái közül is. Ugyanezért nem volt meglepő kérdése:197
– Hová, mester? Honnan jöttök? Mi a további program?
Miután abban az időben keveseknek volt kedvük Pesten lefeküdni, a mulatozás tovább tartott olyan formában, hogy „benézett” ide vagy oda a társaság, de most már Arnold úrral megszaporodva, miután ő tudta legjobban a városban, hol lehet legkedélyesebben az Andrássy út környékén eltölteni az időt, amíg kireggeledik.
Mondják, hogy Arnold úr nem bánta meg, hogy szolgálatára volt barátainak, elkísérte barátnőit ismeretlen mulatóhelyekre, hogy nélküle nem volt érvényes a májustól szeptember végéig naponként kinyíló hajnal az Andrássy út felett.
(Jobban hozzátartozott ő az Andrássy úthoz, mint a liget fakoronái felett emelkedő piros nap.)
Ismétlem, hír szerint Arnold úr nem bánta meg, hogy kitanította barátait, hol kaphatnak reggelire frissen csapolt sört, meleg levest, főtt tehénhúst, de még egyéb pecsenyéket is. Az öreg Ujházy ilyenkor már aludni szokott, de a róla elnevezett levest javában főzték az Andrássy úton.
De a vallásosabb nőközönség részére kéznél voltak böjtös napokon a böjti ételek is, a halak kijöttek a konyhába, ha a szakácsnő füttyentett nekik.
És mindez még olyan hajnali órában, amikor még az első vonatok el se indultak Pestről, és a vásárcsarnokok felé is csak döcögve közlekedtek a falusi kocsik.
Arnold úr bizonyos kedvezményekben részesült barátságáért úgy a vendéglősök, mint a vendégek részéről.
A vendéglősök már csak azért is kedveztek Arnold úrnak, mert senki oly bő beszéddel nem tudta dicsérni a sört vagy a bort, ha az kedvére volt; senki olyan ünnepélyesen nem kötötte fel a szalvétáját pocakjára, hogy szemügyre vegye az ételeket és zaftos megjegyzésekkel kísérje azoknak elfogyasztását. Megtanította asztaltársait gondtalanul, étvágyasan enni, inni, nevetni a világ hiábavalóságán, de humorizálni máskor szomorúnak tetsző dolgok felett is.
Arnold úr ugyanezért a már említett fogadási szívélyességeken kívül barátai részéről bizonyos lovagi kölcsönökben részesült, rendszerint azon a címen, hogy „benne volt” valamely elmúlt és sikerrel végződött „üzletben”. Vagy „benne lesz” valami új vállalkozásban, amelyhez Arnold úr, szegény ember létére, anyagilag nem járulhatott hozzá.
De a „drukk” is valami, amit a vállalkozás mellett kifejt.198
