5 MILYEN VOLT AZ ANDRÁSSY ÚT?
5
MILYEN VOLT AZ ANDRÁSSY ÚT?
MILYEN VOLT AZ ANDRÁSSY ÚT?
– Voltaképpen még be kellene néznünk a „Kéményseprő”-höz, ahol a legrégibb idő óta találkája volt tavaszkor minden valamirevaló szerelmespárnak, de most már ne töltsük a drága időt ily felesleges találkozásokkal, amelyeket a gólya hoz és a gólya elvisz – mond Pest mulattatója, amint területén, az Andrássy úton (amelyről jóformán soha ki nem mozdult) végigbandukolt. – Körülbelül az Oktogont lehetne megjelölni az Andrássy úton annak a helynek, ahol a régi Andrássy út kezdi elveszíteni mágnásos, bankáros, előkelősdi színvonalát: itt kezdődnek a kisebb lakások és magasabb boltbérek; itt zajladozik az élet a maga terézvárosi őszinteségével, hangosságával, odőrjeivel.
– Amint a nevezetes libakereskedő boltján túlhaladtunk, már jönnek a fogorvosok, ügyvédek, ügynökök, konfekciósboltok, a csemegekereskedések, Bessenyei, a hentes, Petánovits, a vendéglős, a zsúfolásig telt kávéház, a tömött aszfaltjárda, a merengve és titokzatosan sétáló kisasszony, a kipödrött bajszú fiákeres, Vázsonyi lelkes választói, Eötvös Károly hallgatói, a festett arcú cigányprímás a kávéház teraszán, a főpincér, aki mindenkit név szerint ismer, a hordár, aki legjobban tudja elzálogosítani a rábízott hipotékát Darvasnál, a terézvárosi zálogosnál,200 az Andrássy úti háziúr a maga tekintélyével, a könyvkereskedés a legújabb könyvekkel, a kultúra és elegancia vágya mindenfelé, az emberek csinossága, a nők fénylő cipője a fénylő lámpások alatt, a dalszínházi előadások csodálatos közönsége, a karnagyok frakkja a vacsorázóhelyen, a fényesre vasalt kürtőkalapok és az út felett a terézvárosi templom harangjainak szava találkozik a közeli Bazilikából jövő harangok szavával.
– Itt van a valódi Andrássy út, ahol mindig tiszta az aszfalt, a kocsiút parkettjét portalanító olajjal öntözik, a rendőrnek mindig vasalt a köpenye, fehér a kesztyűje, a kocsik abroncsa piros és zajtalan gumival födött, a kávéházban zsong az élet, a vendéglőben szakadatlanul főznek, esznek, az emberek örökké mosolyognak – mond Arnold úr, amikor megint elfoglalta helyét az Andrássy út kellős közepén, azon a helyen, ahol hajdanában a híres betyárcsárda állott.
1932
