– Az írók, a költők és más tollforgató férfiak – kezdte darab idő múlva nagyanyám – úgy a múltban, mikor alkotásaik már csak a szépséges emlékekben élnek, mint a jelenben, amikor még testi személyiségükben is láthatjuk őket; mindig a legnagyobb szeretettel és megbecsüléssel öveztettek házunknál. Félig-meddig rokonságban voltunk a női ág révén a dunántúli Kisfaludyékkal, a férfiág révén a stregovai Madáchokkal, amelyet nem minden magyar família jegyezhet föl a múltjába. Igaz, hogy családi címerünkben csak egy „kölykeit” önvérével tápláló pelikánmadár foglal helyet, és ezt nem mindig érdemelték meg a Krúdy-fiúk. Szegény apósomnak, a megboldogult „Sánta Krúdynak” elég baja volt mind a két fiával, úgy Kálmánnal, aki csaknem betyárkodásra vetemedett néha a forradalom utáni zord időkben, hazafias elkeseredésből, mint Gyula fiával, aki manapság is a nők bolondja, amely családi helyzetnek mártírjai vagyunk.
– Az elnök úrról méltóztatik szólani? – kérdezte másvilági csodálkozással a vak Dillenberger.
– Igen, az ön elnökéről – felelt szigorúan nagyanyám.
– Hö – mormogta most békítőleg Kálnay László, és bár ezt nem szokta tenni: engesztelődve és halkan koccintgatott jobbra és balra kistermetű poharával a kerek úriasztalnál. – Maradjunk csak inkább az irodalomnál, hadnagy úr.440
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.